Ahogy telik az idő, egyre inkább azt látom, ha körülnézek, hogy szinte senkinek sem volt felhőtlen a gyermekkora, vagy csak nagyon kevés embernek. Sajnos én is abba a kategóriába tartozom, amibe a többség…
Gyermekkoromnak volt egy szakasza, ami bár objektív szemmel nem mondható boldognak, de akkoriban – ez általános iskola második, harmadik és negyedik osztálya volt - valahogy annyira élénken és szabadon szárnyalt a fantáziám, és mindezt oly mértékben meg tudtam és át tudtam élni, hogy … hm… igazából nem is találom rá a megfelelő szót. Minden esetre szeretném újra azt a felhőtlen érzést elsajátítani, amikor tényleg minden kis apróságnak tudtam örülni és a fantáziámnak senki és semmi nem szabhatott határt.
Ez az érzés, amit akkoriban megéltem, többször is megjelent a relaxációk során. Sajnos nem túl gyakori jelenség ugyan, de megtörtént, többször is. Nagyon jó lenne, ha minél több alkalommal sikerülne elcsípni ezt az érzést! Egyelőre nem tudom, hogy ezt tudatosan hogyan érhetném el…
Hmmm... most éppen gondolkozom. Bizony. Írás közben néha szoktam azt is :-) Az jutott eszembe, hogy kicsi koromban mennyire imádtam a
Pa-dö-dő-t! Vagy csak a Pa-dö-dő-s életérzést? Most jövök rá, hogy ennek a liberális, bevállalós,
minden értelmes dologra nyitott, értéket képviselő (rengeteg gyönyörű, lassabb daluk van, csak arra a kutya nem kíváncsi), de mégis cinikus, és nagyon kreatív életérzésnek voltam a
rabja. Éljen a Google Play, ahol pár száz forintokért lehet megvásárolni újradigitalizált formában a lemezeket. Nem mellesleg figyelve a munkásságuk, minden aktualitásukkal is teljesen egyetértek, nyilván ez sem véletlen. Ott van például az "enyhén gunyoros hangvételű", politikai célzatú Háj-háj Szása, melyben Szása visszajött Paksra, vagy például a "Nyitottak vagyunk" kezdeményezés által született Szabó János átirat, a Szabó Klára.
Olyan jó érzés kicsit előhozni a gyerekkoromat! És ebben nagyon
hálás vagyok az autogén tréningnek, igazán sokat segített. Ja igen, képzeljétek, elvégeztem a saját élmény részt (yeah!), és megtanultam használni a módszert! Én tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom, mert nem csak nálam, de minden csoporttagnál elképesztő dolgokat hozott felszínre, pedig rajtam kívül szinte mindenki pszichológus képesítéssel rendelkezett. Azt gondolom, néha a legjobb befektetés önmagunkba fektetni, mert megfelelő világlátás, illetve "önvédelmi", prevenciós technikák nélkül egyszerűen nem lehet bírni azt az embertelen, rohanó tempót, amit a világ próbál ránk sulykolni. Az egyik csoportos autogén foglalkozáson átélt élményről még fogok ám mesélni, nagyon érdekes sztori! (Aki utána szeretne olvasni a technikának, ajánlom a Linkek menüpont alatt található Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület weblapját.) Itt a saját élménynél én most meg is álltam, nem gondolom, hogy autogén trénerként kellene funkcionálnom, ráadásul - ha az Univerzum is úgy akarja - áprilisban egy "igazán mesés" tanulmányba lesz lehetőségem belefogni, aminek nagggyon örülnék, mert nemcsak a mindenkori akadályokat segítene legyőzni, de az is kicsit visszarepíteni a boldog gyermekkorba.
Sokat gondolkoztam, hogy melyik Pa-dö-dő dallal búcsúzzak, de úgy érzem, ez az, amiben legmarkánsabban átjön a gyerekkori "andriska-életérzés" :)) Ebben minden benne van: tenger, lecsó, duci nénik fürdőruciban, duci nénik fürdőruci nélkül, pizza, táncos lányok, poénok, hagyma, no meg tök jó akkordok :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése