Be yourself!

Igen, még mindig adós vagyok az andriska blog válogatás lemezzel, pedig most már kész van, és azért helyezek ekkora hangsúlyt a mostra, mert eddig egy kicsit más volt a koncepció. Ezzel kapcsolatban szeretnék megosztani egy szívemnek nagyon kedves történetet. Június 22-én a szőregi rózsafesztivál keretében koncertet adott a Roy&Ádám Trió is, akik most is - mint mindig - fantasztikusan teljesítettek. Volt olyan szerencsém, hogy már két koncertjükön is részt vehettem, és tényleg zseniális, profi zenészek, végtelen szerénységgel, pedig nekik volna mire felvágni. Csányi Zoli hülye poénjai, Nagy Ádám különleges hűvössége és Kohánszky Roy szenvedélyes éneklése szerintem mindenkit magával ragad, úgyhogy én biztatnék is mindenkit, hogyha a közeletekben koncertet adnak, senki ne hagyja ki! Szerintem mindenki ismer tőlük jó pár számot, a Trambulintól kezdte a Feketén a hófehéren át egészen a Valamit valamiértig. A két nagy kedvencem az  Én órám másképp jár és az Az otthon itt van  is elhangzott mindkét alkalommal, és a hangszálaim is megkoptak... mindkét alkalommal... Ja és lehet velük beszélgetni is, és örömmel dedikálnak is (jobb felső sarok), sőt az új lemezüket is csak koncerteken lehet kapni (sajnos nagyon drága ám a terjesztés a boltokba), melynek a címadó dala a Küldözési mánia egy remekbe szabott duett Odettel, az MR2 állítólag egész sokat játszotta/játssza, de például a Visszasírom is egy potenciális sláger, koncerteken előszeretettel játssza is a banda.

Na de amit el szeretnék mesélni, az az a csoda, ami a szőregi koncin történt. Fura az emberi agy. Még amikor az ember örül, akkor is sír. Amúgy ez miért van így? (Kommentbe szívesen fogadom a válaszokat!) Na szóval a Roy&Ádám Trió koncert utolsó dala egy feldolgozás volt, történetesen Stingtől az Englishman in New York. Próbálták lelkesen énekeltetni - angolul - az 50 és a halál között lévő szőregieket, akik már nagyon várták a Korda házaspárt, merthogy utánuk ők jöttek... (Még ha fizettek volna, akkor sem maradtam volna ott, de erről tényleg csak ennyit.)  Én nagyon lelkesen énekeltem amit kellett, hogy: "O-oh, I'm an alien, I'm a legal alien..."  Nem esett nehezemre kiénekelni ezt, világ életemben valamiért mindig sikerült kilógni a sorból, mondhatni, egy "legális idegen" voltam, vagyok, leszek. De már megszoktam és ami nagyon fontos, hogy megtanultam élni ennek a dolognak a pozitív hozadékaival. Aztán pedig azt kellett énekelni, hogy "Be yourself, no matter what they say".  Roy énekelte a "be yourself"-et, mi pedig a "no matter what they say"-t.  Akkor jöttem rá, milyen igazak ezek a sorok, és szintén magamra vettem őket. Na látjátok, ezért imádom a zenét! Semmi más nem képes kiváltani belőlem érzelmeket ilyen mélységekben. Mikor elöntenek a mindenféle érzetek és történik valami az agyban... ahogy hirtelen elkezdenek kavarogni az érzések és persze felszabadulnak az endorfinok. Könnyesen, de óriási mosollyal az arcomon énekeltem a dalt. És még az eső is csöpögött az arcomra, tényleg nagyon klassz volt! Azóta elmondhatom, újabb himnusszal gazdagodtam. Ennek következtében muszáj volt rápakoljam a lemezre az Englishman in New York-ot, úgyhogy 10 dal helyett 11 lesz.  Addig pedig - a nagy hőségre való tekintettel - jöjjön egy optimista nyári dalocska: Túl forró! :-)

Amikor minden változik (A mai nap emlékére)

Képzeljétek, ma végre megtörtént a csoda, az általam már oly régóta várt SVT tanácsadás :-) Akiknek halvány lila gőze sincs arról, hogy most miről beszélek, azoknak ajánlanám a következő linket: http://www.vanegyhely.com/spiritualis-valaszterapia. Mit is mondhatnék? Fantasztikus volt! Megváltoztatta az életemet! (És higgyétek el, nem az elfogultság beszél belőlem, ahhoz már felnőttem, hogy legyen bennem egy egészséges szkepticizmus.) Csilla a másfél óra helyett két és fél órát foglalkozott velem, a pénzt sem fogadta el, a végén pedig kikísért az autóig és búcsúpuszival váltunk el. Hiába, Csilla az Csilla, és nem csak a hangja a felülmúlhatatlan, hanem az embersége és a hozzáállása is. Szinte hihetetlen volt, hogy ahogy meséltem az engem nyomasztó mindenféle gondokról, kételyekről, olyan válaszokat és visszacsatolásokat kaptam, amit az emberek gyakran pszichológusoktól, pszichiáterektől sem kapnak! Végre azt éreztem - talán életemben először - hogy száz százalékosan megértenek. Köszönök mindent a "Van Egy Hely Életenergia Központ" munkatársainak!!!
Arról viszont, hogy konkrétan mi zajlott le a terápia és a beszélgetés alatt, nem igazán szeretnék beszélni. Egyrészt mert ez az egész tényleg egy nagyon intim és személyes dolog, másrészt pedig egy nagyon materialista embert ezzel simán kiűzhetnék a világból, bár ez utóbbi egyáltalán nem érdekel :-)

Amit viszont szeretnék papírra vetni, az néhány mondat, amely Csilla szájából hangzott el szó szerint, és annyira megfogott, hogy még ott helyben le is írtam, hiszen mint tudjuk: "a szó elszáll, az írás megmarad".  Az utolsó mondat különösen sokat jelent számomra.

,, Azért kell megbocsátani, hogy magadban béke legyen."

,, Elhisszük, hogy jó fele tartunk és hogy minden sikerül."

,, El kell fogadni magad, mert nem tudsz mást csinálni!"   

Refik!

Az andriska blog látogatottsága enyhén megcsappant az elmúlt hetekben, amin persze nem csodálkozok, hiszen vizsgaidőszak, érettségik, mindenki tanul gőzerővel. Nekem se ártana készülni a mai szociális jogra, de annyira nem megy a fejembe :( Szóval inkább itt vagyok és bejegyzést gyártok :D Szerintem eddig ez volt a legnehezebb félév, nekem legalábbis. Meg az sem tetszett, hogy annyi beadandót kellett készíteni, mint még soha. A referátumok száma viszont maradt a szokásos, most épp három. Szeretném is őket közkinccsé tenni, hisz mint mindig, most is megszenvedtem velük, de megérte, olyan jó lett a végeredmény! Ha már itt tartunk, akkor egy lélegzettel az eddigi összes referátumom ppt változatait is felteszem, mert a régi link már javában meghalt... Amire nagyon szeretném felhívni a figyelmet, az az "Iskolai teljesítmény: a nézeteltérések egyik fő forrása" című referátum, melyet szeretném, ha minden pedagógus olvasóm megnézne, értelmezné és el is gondolkodna rajta. Igazán nem sok, összesen tizenhét dia, képekkel együtt, mégis, nagyon ütős. Nekem is voltak olyan osztálytársaimban gimnáziumban, akik saját képességeikhez képest rendkívül alul teljesítettek. Ennek pedig - ha egy jó képességekkel megáldott diák, nem úgy teljesít, ahogy az  tőle elvárható - komoly okai vannak, és sajnos (!) ebbe nem igazán gondolnak bele a tanárok... Könnyebb egyszerűen azt mondani, hogy  "nem értem fiam, miért nem lehet megtanulni rendesen az anyagot", ahelyett, hogy kicsit utána nyomoznának, mi is állhat a háttérben. Remélem, ezzel az anyaggal adhatok valamit a tanároknak, amitől kicsit formálódik a témával kapcsolatos attitűdjük. Tudom, nem az ő hibájuk, hogy a tanárképzőben ezt nem tanítják, de remélem, egyszer azért eljutunk oda is. Na de akkor nézzük csak, hogy miből élünk: 

IV. félév

Bátorság a gyászhoz (krízisek pszichológiája)

Az iskolai teljesítmény: a nézeteltérések egyik fő forrása (szoc.munka gyermekekkel)

Fejezetek a gyógypedagógia egyetemes történetéből (szoc.munka fogyatékkal élőkkel) 

III. félév

A csoport fogalma (szociálpszichológia II.)   

A japán szociálpolitika legfőbb jellegzetességei (társadalom - és szociálpolitika elm. II. )

II. félév

Az LMBT emberek társadalmi kirekesztettsége Mo-n (általános szociológia II.)

Játék, mint a fejlődés elengedhetetlen feltétele (fejlődéslélektan - életkorok pszichológiája)

Nonverbális kommunikáció (szociálpszichológia I.)

Marijuana 2. rész - drogszabályozás Hollandiában, orvosi marijuana (drogprevenció)

I. félév

Telekom Adományvonal + Bliss Alapítvány (szoc.munka alapismeretek)

Egoista öngyilkosság (általános szociológia I.)
Módosult tudatállapotok (általános és személyiséglélektan)

Ide kattintva letölthetők az anyagok. Bízom benne, hogy mindenki talál a saját érdeklődésének megfelelőt, és sikerül vele adnom egy kicsit. Hamarosan pedig jön az első andriska blog online CD, a tíz legandriskásabb dallal, dehogy mikor, azt még nem tudom. Ahogy kezdtem, ez a június nem a legpopulárisabb hónap ilyen szempontból, úgyhogy szerintem átcsúsztatom július első felére. Ízelítő gyanánt itt meghallgatható a lemez címadó dala :-) Addig is, sok sikert mindenkinek a még hátramaradt vizsgáihoz, a szigorlatokhoz, az érettségizőknek pedig kívánok briliáns szóbeli feleletet! 

Megírom magamnak

A napokban épp azon gondolkodtam, hogy de jó lenne egy levelet írni egy nagyon kedves általános iskolai énektanáromnak, Kamenszky Dórának, és megköszönni neki azt a sok szeretetet, amit akkoriban adott a sok éneklés, az általa vezetett énekkar és a fellépések. Sajnos ma már nincs módomban énekelni, de rendszeresen "fogyasztok" és képzeljétek, én még vásárolok is eredetiben  mindenféle muzsikát , most - ebben a pillanatban - épp az acapella nagy szerelmese vagyok, de magamat ismerve pár perc múlva már jöhet is a pop, a rock, a jazz vagy bármi, ami minőségi és érzem, hogy hozzám szól. Na de nem akaro(c)k elkanyarodni az eredeti témától, mert nagyon elgondolkodtató. Szóval, vele általános iskola 6. osztályában találkoztam utoljára és ha pár sorban meg kéne fogalmazzam, hogy azóta mi történt.... azt  hiszem elég nagy bajban lennék, illetve már vagyok is, mert tőszavakban mégiscsak vállalkoznék erre a lehetetlen küldetésre. 

7. osztály, egy szörnyű betegség kezdete. A suliban nincs egy emberséges lény sem, aki megért. Záporeső, ballagás (amiről megszökök). Genyó orvosok, sok mellékvágány, sok kuruzsló, és rengeteg fal, melybe keményen belecsapódtam. "Pályaválasztási láz." Gimnázium. Többen nem akarják, hogy a "kurvaképzőbe", az akkor még Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskolába menjek. Bekaphatják, "azért is menjünk oda!" - gondoltam. Bejárás autóval. Üllésről Szegedre, mindennap. A tanóráknak gyakran már délben vagy 1-kor véget érnek, de értem csak munka után, 4-kor tudnak jönni. Berácsozott ablakok, sötétség, tündéri takarítónők, fura arcok, megértő osztálytársak, és persze járás, kizárólag oldal irányba, mert másképp nem megy... Néhány tanár, aki lát bennem fantáziát és néhány, aki nagyon nem... Akadályok akadályok hátán. 10. osztály, iskolaösszevonások, költözés a Kodály térre. Az iskola neve felcserélődik, már nem csak egészségügyi, hanem könnyűipari szakképző iskola, ami engem persze nem érint, mert gimnazista voltam. A tanárok a régiek, a takarítónők kevésbé tündérek, de legalább a suli világosabb. Továbbra is várakozás, kivizsgálások,  pécsi kórház, újabb falak. Persze mindez a serdülőkor közepén, nehogy könnyű legyen az életem... Sok csalódás, egyre több. Materialista gondolkodás és dac. De nagyon. Otthon zűrök, költözés Szegedre. Zűrök helyre jönnek, de maradunk Szegeden, hála az égnek!!! 11. osztály. Nincs több hosszú várakozás, tudnak értem jönni időre. Közben új arcok, és régiek, és barátságok, amik meg is maradtak. (Ugye, Barbi? Köszönöm, hogy a mai napig mellettem állsz!) Mély depresszió, Koncz Zsuzsa és Quimby korszak. Ezeknek hála kőkemény suicid gondolatok... (Ha akkor eljutottam volna egy discoba, tuti belövöm magam.) Akad amit nem gyógyít be az idő sem, de szerencsére kezelte mindennap. Gyógytorna ezerrel, még mindig (Köszönöm Edit a fantasztikus munkádat és hogy nem hagytad, hogy "lerokkanjak"!). Kitartás és hit, még mindig. Én se tudom, hogy honnan... Kezembe kerül egy Auth Csilla CD - Minden rendben - és innentől megváltozik az életem. 12. osztály. Pécsi kórház, pesti pszichiáter, és nem látom a fától az erdőt... Az első szerelem, kizárólag plátói! Készülődés az érettségire. Rádöbbenek (Köszönöm, Molnár Haroldné!), hogy mégsem reál, hanem bizony humán agyam van. És milyen igaz! Etika érettségi, óriási siker, 99%. Jelentkezés fősulira, egyre nagyobb önbizalom, viszont egyre rosszabb állapot: ferde fej, nyak, gerinc. Közlekedés "Gusztival és Mardellel". Ők két atommetálkék mankók lennének, de mivel szeretem őket, nevet kaptak. 1. év. Tünemény csoporttársak, fantasztikus krédó, új ismeretek, és tanárok, akik megszerettek, nem is kicsit. Mindenki megértő és segítőkész. Fantasztikus érzés ez az új közeg! Tanulás keményen, mely meghozza a gyümölcsét! Suliba "Ágnes  asszony" hoz-visz. Hosszú forró nyár, nyelvsuli, nyelvvizsga. Szóbeli frenetikus, írásbelin - 1 pont híján - meghúznak.  2. év. Egyre jobban szeretnek, pedig semmit nem tettem érte. Találkozás Auth Csillával, életre szóló élmény. Egyre szebb a világ. Első gyakorlat. Nehéz kezdet, méltó befejezés (Örök hála, Katica!).  Első szigorlat, pszichológiából. 5-ös. Még jobban megkedvelnek, már nem tudom mire vélni... Közben egy másik út, épp a legjobbkor. Rájövök, hogy semmit nem adnak ingyen, szivárvány is csak eső után van és persze mindig van másik út. 2012. március 27. Agyműtét, Szegeden. A csillagok remekül állnak, az orvos kezei aranyból vannak. Viszonylag tünetmentes állapot, hosszú rehabilitációs időszak, mely még most is tart. Ünneplés egy régóta várt Roy&Ádám Trio koncerttel, ez már "Guszti és Mardell" nélkül. Második szigorlat, szociológia. Szintén 5-ös. Öröm volt a leendő konzulensemnek bizonyítani! Közben gratulációk mindenért és további szeretetáradat. 2012 az őszinteség éve, és innentől kezdve, minden év az lesz. Az élet túl rövid, erre szokták mondani: "A mának élj!". Persze ésszel! Nordic walking és úszás ezerrel. Jókedv, boldogság, apró beszédhibák, de legfőképp: hála. Örökre megjegyezni: nincsenek véletlenek. És ez így van.

Azt hiszem, ha ezt elküldeném Kamenszky Dórának, nem jutna szóhoz... Inkább megtartom magamnak. És most már jöhetnek a jobbnál jobb zenék, amelyek tényleg én vagyok, kompromisszum pedig nincs! Honnan is jutottunk el idáig?... Ja igen, az acapellától. Adós ne maradjak, szeretném terjeszteni ezt a műfajt is. Ők a Singer Street nevű formáció, köztük van nagy kedvencem, Fehér Adrienn, eMeRton-díjas énekesnő és a volt Cotton Club Singers-esek. Ja és képzeljétek, 2011-ben Grazban, egy nemzetközi acapella fesztiválon - ahova a világ minden országából mentek résztvevők -  első helyezést értek el. Innentől kezdve senkitől nem fogadom el a "magyarok tehetségtelenek" szöveget, mert nem igaz!!! Őszre pedig várható az első lemezük :-) Addig is, még pár vizsga, még ebben a hónapban újabb találkozás Auth Csillával, ezúttal spirituális válasz terápia kapcsán, holnap Csernus előadás a Belvárosi moziban, nyáron még egy kis nyelvsuli, hamarosan pedig biciklizés. És még hosszú az út, és még úgyis jön 100 akadály, de legalább most már a helyemen vagyok. És még mindig van "andriska blog", pedig mióta elkezdtem, számtalan blog becsődölt. De rám számíthattok, lassan, de legalább biztosan :-)