Megírom magamnak

A napokban épp azon gondolkodtam, hogy de jó lenne egy levelet írni egy nagyon kedves általános iskolai énektanáromnak, Kamenszky Dórának, és megköszönni neki azt a sok szeretetet, amit akkoriban adott a sok éneklés, az általa vezetett énekkar és a fellépések. Sajnos ma már nincs módomban énekelni, de rendszeresen "fogyasztok" és képzeljétek, én még vásárolok is eredetiben  mindenféle muzsikát , most - ebben a pillanatban - épp az acapella nagy szerelmese vagyok, de magamat ismerve pár perc múlva már jöhet is a pop, a rock, a jazz vagy bármi, ami minőségi és érzem, hogy hozzám szól. Na de nem akaro(c)k elkanyarodni az eredeti témától, mert nagyon elgondolkodtató. Szóval, vele általános iskola 6. osztályában találkoztam utoljára és ha pár sorban meg kéne fogalmazzam, hogy azóta mi történt.... azt  hiszem elég nagy bajban lennék, illetve már vagyok is, mert tőszavakban mégiscsak vállalkoznék erre a lehetetlen küldetésre. 

7. osztály, egy szörnyű betegség kezdete. A suliban nincs egy emberséges lény sem, aki megért. Záporeső, ballagás (amiről megszökök). Genyó orvosok, sok mellékvágány, sok kuruzsló, és rengeteg fal, melybe keményen belecsapódtam. "Pályaválasztási láz." Gimnázium. Többen nem akarják, hogy a "kurvaképzőbe", az akkor még Kossuth Zsuzsanna Gimnázium és Egészségügyi Szakképző Iskolába menjek. Bekaphatják, "azért is menjünk oda!" - gondoltam. Bejárás autóval. Üllésről Szegedre, mindennap. A tanóráknak gyakran már délben vagy 1-kor véget érnek, de értem csak munka után, 4-kor tudnak jönni. Berácsozott ablakok, sötétség, tündéri takarítónők, fura arcok, megértő osztálytársak, és persze járás, kizárólag oldal irányba, mert másképp nem megy... Néhány tanár, aki lát bennem fantáziát és néhány, aki nagyon nem... Akadályok akadályok hátán. 10. osztály, iskolaösszevonások, költözés a Kodály térre. Az iskola neve felcserélődik, már nem csak egészségügyi, hanem könnyűipari szakképző iskola, ami engem persze nem érint, mert gimnazista voltam. A tanárok a régiek, a takarítónők kevésbé tündérek, de legalább a suli világosabb. Továbbra is várakozás, kivizsgálások,  pécsi kórház, újabb falak. Persze mindez a serdülőkor közepén, nehogy könnyű legyen az életem... Sok csalódás, egyre több. Materialista gondolkodás és dac. De nagyon. Otthon zűrök, költözés Szegedre. Zűrök helyre jönnek, de maradunk Szegeden, hála az égnek!!! 11. osztály. Nincs több hosszú várakozás, tudnak értem jönni időre. Közben új arcok, és régiek, és barátságok, amik meg is maradtak. (Ugye, Barbi? Köszönöm, hogy a mai napig mellettem állsz!) Mély depresszió, Koncz Zsuzsa és Quimby korszak. Ezeknek hála kőkemény suicid gondolatok... (Ha akkor eljutottam volna egy discoba, tuti belövöm magam.) Akad amit nem gyógyít be az idő sem, de szerencsére kezelte mindennap. Gyógytorna ezerrel, még mindig (Köszönöm Edit a fantasztikus munkádat és hogy nem hagytad, hogy "lerokkanjak"!). Kitartás és hit, még mindig. Én se tudom, hogy honnan... Kezembe kerül egy Auth Csilla CD - Minden rendben - és innentől megváltozik az életem. 12. osztály. Pécsi kórház, pesti pszichiáter, és nem látom a fától az erdőt... Az első szerelem, kizárólag plátói! Készülődés az érettségire. Rádöbbenek (Köszönöm, Molnár Haroldné!), hogy mégsem reál, hanem bizony humán agyam van. És milyen igaz! Etika érettségi, óriási siker, 99%. Jelentkezés fősulira, egyre nagyobb önbizalom, viszont egyre rosszabb állapot: ferde fej, nyak, gerinc. Közlekedés "Gusztival és Mardellel". Ők két atommetálkék mankók lennének, de mivel szeretem őket, nevet kaptak. 1. év. Tünemény csoporttársak, fantasztikus krédó, új ismeretek, és tanárok, akik megszerettek, nem is kicsit. Mindenki megértő és segítőkész. Fantasztikus érzés ez az új közeg! Tanulás keményen, mely meghozza a gyümölcsét! Suliba "Ágnes  asszony" hoz-visz. Hosszú forró nyár, nyelvsuli, nyelvvizsga. Szóbeli frenetikus, írásbelin - 1 pont híján - meghúznak.  2. év. Egyre jobban szeretnek, pedig semmit nem tettem érte. Találkozás Auth Csillával, életre szóló élmény. Egyre szebb a világ. Első gyakorlat. Nehéz kezdet, méltó befejezés (Örök hála, Katica!).  Első szigorlat, pszichológiából. 5-ös. Még jobban megkedvelnek, már nem tudom mire vélni... Közben egy másik út, épp a legjobbkor. Rájövök, hogy semmit nem adnak ingyen, szivárvány is csak eső után van és persze mindig van másik út. 2012. március 27. Agyműtét, Szegeden. A csillagok remekül állnak, az orvos kezei aranyból vannak. Viszonylag tünetmentes állapot, hosszú rehabilitációs időszak, mely még most is tart. Ünneplés egy régóta várt Roy&Ádám Trio koncerttel, ez már "Guszti és Mardell" nélkül. Második szigorlat, szociológia. Szintén 5-ös. Öröm volt a leendő konzulensemnek bizonyítani! Közben gratulációk mindenért és további szeretetáradat. 2012 az őszinteség éve, és innentől kezdve, minden év az lesz. Az élet túl rövid, erre szokták mondani: "A mának élj!". Persze ésszel! Nordic walking és úszás ezerrel. Jókedv, boldogság, apró beszédhibák, de legfőképp: hála. Örökre megjegyezni: nincsenek véletlenek. És ez így van.

Azt hiszem, ha ezt elküldeném Kamenszky Dórának, nem jutna szóhoz... Inkább megtartom magamnak. És most már jöhetnek a jobbnál jobb zenék, amelyek tényleg én vagyok, kompromisszum pedig nincs! Honnan is jutottunk el idáig?... Ja igen, az acapellától. Adós ne maradjak, szeretném terjeszteni ezt a műfajt is. Ők a Singer Street nevű formáció, köztük van nagy kedvencem, Fehér Adrienn, eMeRton-díjas énekesnő és a volt Cotton Club Singers-esek. Ja és képzeljétek, 2011-ben Grazban, egy nemzetközi acapella fesztiválon - ahova a világ minden országából mentek résztvevők -  első helyezést értek el. Innentől kezdve senkitől nem fogadom el a "magyarok tehetségtelenek" szöveget, mert nem igaz!!! Őszre pedig várható az első lemezük :-) Addig is, még pár vizsga, még ebben a hónapban újabb találkozás Auth Csillával, ezúttal spirituális válasz terápia kapcsán, holnap Csernus előadás a Belvárosi moziban, nyáron még egy kis nyelvsuli, hamarosan pedig biciklizés. És még hosszú az út, és még úgyis jön 100 akadály, de legalább most már a helyemen vagyok. És még mindig van "andriska blog", pedig mióta elkezdtem, számtalan blog becsődölt. De rám számíthattok, lassan, de legalább biztosan :-)