Fekete hold, ami volt

Nem tudom, vajon más országokban ez miként működik, de itthon szinte már kisgyerekkor óta azt kondicionálják az emberekbe, hogy "félni kell". Először a zsákos bácsitól, aztán a mumustól, aztán Ica óvónénitől, aztán hogy rossz jegyet viszel haza, aztán hogy kiközösítenek a társaid, és a többi. De aztán felnősz, és rájössz, hogy az egész életedet átszövi ez a fekete pókhálószerűség, amit mi félelemnek hívunk. Rátekeredik a nyakad köré, behálózza a testedet, és szépen lassan megfertőzi minden porcikádat. De miért is? Ja tudom. Félned kell, hogy nehogy egy rossz helyen rossz időben elhangzott mondat miatt elveszítsd a munkahelyed. Félned kell, mert nem vállalhatod fel önmagad. Meg sok hasonló blablabla. 

Most komolyan, Ti hisztek ebben? Ugye nem? :-) Nem is kell. Butaság az egész. Mindennemű félelem butaság. Azt gondolom, hogy az egyetlen dolog, amitől félni kell, az maga félelem. Mert ha utolér és bekebelez, onnantól b@szhatja az ember. De most tényleg, miért is félünk? Annyira abszurd, nem? Csupán manipuláció ez az egész!!! És ez bevallom, engem roppant mód zavar. A manipulálható ember bármire rávehető. Ész tények ide vagy oda. Mert majd jön a gonosz zsákos bácsi, meg majd jön a mumus, aztán elvisz, ugye? (Meg a gonosz zsidók, a melegek, a cigányok, a menekültek, a vegetáriánusok, az ufók, és még a sorolhatnám...) A kaszás! Na az majd egyszer tuti elvisz! De a kaszás vicces alak, és mivel úgyis mindnyájan meghalunk, nem hinném, hogy félnünk kellene a haláltól. A fájdalom ellen pedig ott a morfium, aki attól tartana. Esetleg félünk, hogy nem lehetünk önmagunk? Hogy ha kiderül, hogyan gondolkodunk a világról, netán hülyének néznek? Erről azt gondolom, hogy hülyének lenni tök jó dolog, mert sokkal többet marháskodhatsz, sokkal többet elnéznek neked, mint a fapofáktól :) Meg amúgy is, a világnak szüksége van hülyékre, nélkülük kihalna az emberiség :) 

Nagyon sokat gondolkoztam, mielőtt ezt a bejegyzést nekiálltam megírni. Nem tudom, nem értem, és nem tudom felfogni, miért félünk ennyire? Miééééért? Mert tényleg - minden politizálást félretéve - ha egyszer például végre összefognánk, és azt mondaná mondjuk a több millió devizahiteles ember, hogy "mától nem fizetünk!", mi lenne? Több millió embert nem lehetne dutyiba zárni, és megbüntetni se. Persze tudom, nyilván elkezdeni a legnehezebb...  Azt is tudom, hogy erről az egész félelem témáról nyilván könnyű ilyen filozófiai magasságokban írogatni. De mivel mindig is törekedtem az őszinteségre és a hitelességre, nézzük, mik az én félelmeim. Belegondoltam, és igazából amitől valóban félek, az mindössze annyi, hogy ne adj' Isten, rosszabbra fordulna az egészségi állapotom a mostaninál. (De nem fog! ;) ) Mástól már igazából nem is félek :-) Mert mitől féljen az az ember, aki szembe mer nézni önmaga minden hibájával és gyenge pontjával, amit mások esetleg kritizálhatnának vagy ellene célpontként tudnának felhasználni? Na nézzük! Jelenleg 23 éves; elvált szülők gyermeke; végzettségét tekintve szociális munkás; személyiségét tekintve cukipofa, ugyanakkor kurvára cinikus; szexuális identitását tekintve meleg; táplálkozási szempontból nézve vegán; egészségi szempontból nézve pedig egy disztónia nevű idegrendszeri betegséggel rendelkező srác vagyok. (Tök fasza, mert "csak" négyszeresen vagyok kisebbség! :D Dőlt betűkkel jelöltem ezt a négyet, és igen, a vegán is kisebbségnek számít, de ennek a miértjére majd máskor kitérek.) És képzeljétek: annyi, de annyi tervem van még, és hozzá kell tennem - már csak saját magam megnyugtatására, mivel roppant türelmetlen típus vagyok - hogy annyi, de annyi időm van még mindezek megvalósítására! :)

Az Élet kiszámíthatatlan, de mindig elénk sodorja azokat a szituációkat, embereket, akikkel valamilyen feladatunk van. Legalábbis a saját tapasztalataimból kiindulva, ezt gondolom. És azt is gondolom, hogy " zene nélkül mit érek", így az egyik kedvenc Unisex dalomat hoztam el, ahol még a tündéri Kósa Ivett volt a zenekar énekesnője. Kérlek, tessék odafigyelni a szövegre, úgy hallgassátok! És kérlek, merjetek önmagatok lenni, meghallani a belső hang szavait, és ne a hülye társadalmi konvenciókra és a mindenféle manipulációkra hallgatni!  Pacsi/puszi, A.