Noha az alábbi írást nem én vetettem papírra, teljes mértékben az én gondolataim is. És bízom benne, hogy sokan, egyre többen gondolkozunk hasonlóképpen a világról, a karmáról, önmagunkról és embertársainkról. Bornai Tibor gyönyörű párhuzamot állít a halálbüntetés, a karma, és a vegetarianizmus között. Szeretném, ha ez a gondolatmenet minél több emberhez eljutna, és gondolkodásra is késztetni mindenkit! Ha időtök engedi, többször is olvassátok el. Nagyon köszönöm.
"Az emberek legnagyobb része soha nem enne
marhahúst, ha neki magának kellene megölni egy olyan aranyos állatot,
mint a tehén. Így viszont egy ügyes és gigantikus hazugság tetején ülve
zabáljuk a marhapörköltet.
Vagy vegyük a húslevest. Miután a levesben a tehén elveszíti természetes báját, és a répák között úszva már nem hasonlít önmagára, szépen megfeledkezünk róla, mi is történt vele egy kicsit korábban. Vidáman esszük a húsát, csak ezért, mert valaki más ölte meg helyettünk. Nem arról van szó, hogy legyen mindenki vegetárius, hanem arról, hogy aki húst eszik, az előtte öljön, különben hazugságban marad.
Ugyanez a típusú hazugság épült bele a halálbüntetés kérdésébe is. Valakinek a halálát követeljük, el is ítéljük őt, mégpedig halálra, azután mossuk kezeinket, és várjuk, hogy valaki más – esetleg egy gép – valahol távol tőlünk, megtegye azt, ami ilyenkor megteendő. És ha az a valaki más megtette, akkor, ugye, mi nem is tettünk semmit.
Hát ezért nem tudják manapság az emberek, mit is gondoljanak a halálbüntetésről.
Én azt mondom, senki semmiért ne büntesse meg a másikat. A valódi büntetés karmikus úton érkezik, akkor, és olyan súllyal, ahogyan kell. Aki ebbe beleavatkozik, csupán türelmetlenségéről tesz tanúbizonyságot. Ha azonban mégis megteszi, ha beleavatkozik, hát TEGYE MEG! Vállalja el. Konkrétan arra gondolok, ha a bíróság valakit halálra ítél, az illető csak akkor halna meg, ha az, akivel szemben a tettet elkövette, (vagy annak legközelebbi hozzátartozója) képes volna a saját kezével megölni őt. Ha képes rá, mindenki saját akaratából csináljon gyilkost magából.
Mindenki a saját tetteiért tartozik elszámolással. Ezt ne felejtse el sem bűnöző, sem ítélkező.
Más törvény nincs.
Először alaposan gondoljatok bele, aztán véleményezzétek." -- Bornai Tibor
Vagy vegyük a húslevest. Miután a levesben a tehén elveszíti természetes báját, és a répák között úszva már nem hasonlít önmagára, szépen megfeledkezünk róla, mi is történt vele egy kicsit korábban. Vidáman esszük a húsát, csak ezért, mert valaki más ölte meg helyettünk. Nem arról van szó, hogy legyen mindenki vegetárius, hanem arról, hogy aki húst eszik, az előtte öljön, különben hazugságban marad.
Ugyanez a típusú hazugság épült bele a halálbüntetés kérdésébe is. Valakinek a halálát követeljük, el is ítéljük őt, mégpedig halálra, azután mossuk kezeinket, és várjuk, hogy valaki más – esetleg egy gép – valahol távol tőlünk, megtegye azt, ami ilyenkor megteendő. És ha az a valaki más megtette, akkor, ugye, mi nem is tettünk semmit.
Hát ezért nem tudják manapság az emberek, mit is gondoljanak a halálbüntetésről.
Én azt mondom, senki semmiért ne büntesse meg a másikat. A valódi büntetés karmikus úton érkezik, akkor, és olyan súllyal, ahogyan kell. Aki ebbe beleavatkozik, csupán türelmetlenségéről tesz tanúbizonyságot. Ha azonban mégis megteszi, ha beleavatkozik, hát TEGYE MEG! Vállalja el. Konkrétan arra gondolok, ha a bíróság valakit halálra ítél, az illető csak akkor halna meg, ha az, akivel szemben a tettet elkövette, (vagy annak legközelebbi hozzátartozója) képes volna a saját kezével megölni őt. Ha képes rá, mindenki saját akaratából csináljon gyilkost magából.
Mindenki a saját tetteiért tartozik elszámolással. Ezt ne felejtse el sem bűnöző, sem ítélkező.
Más törvény nincs.
Először alaposan gondoljatok bele, aztán véleményezzétek." -- Bornai Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése