Köszönöm

Azt a gondolatot, mely szerint a "köszönöm" szó kezd kimenni a divatból, már említettem. És azt is, hogy ha rajtam múlik, ez nem marad így :) Szeretnék köszönetet mondani sok embernek, és sok történésnek, illetve sok meg nem történésnek. Az Univerzum útjai kifürkészhetetlenek. Olyan hosszú volt az út...  Ha lekerekítem, azt szoktam mondani, hogy az elmúlt 10 év minden szépsége és szörnyűsége tett most ilyenné, aki most vagyok. És bár nagyon sokáig cseréltem volna életet - mindegy kivel, "csak valaki más legyek" alapon - most belegondolva, és utólag látva mindennek a gyökerét, a miértjét, azt mondom: nem, mégsem.  Minden így jó, ahogy történt, ahogy van. Persze, tudom, utólag könnyű ezt mondani, mikor majd belehaltam... De sikerült magamhoz képest mindig a maximumot nyújtani és most tele vagyok élettel, tervekkel, hajaj, csak győzzön őket mind megvalósítani!! Mélyrepülések persze vannak, hogyne lennének! De ha rááll az ember agya arra a gondolkodásmódra, mely szerint "nincs probléma, csak megoldandó feladat", úgy sokkal könnyebb áthidalni a gondokat. És ugye van az az általam oly sokat emlegetett Tolsztoj idézet: "Ha boldog akarsz lenni, legyél az!". Persze, tudom, könnyű ezt mondani... De ha ezek a mondatok ott vannak az ember agyában, mégis másképp éli meg a mindennapokat. Legalábbis én ezt tapasztalom.

Köszönöm az Univerzumnak, hogy ennyi mindenre megtanított (és gondolom, ez még csak a kezdet), és hogy mindig jókor voltam jó helyen. Ami persze így azért egyáltalán nem állja meg a helyét, mert bizony sokszor voltam rossz időben, rossz helyen is, de azokra a tapasztalatokra is mind-mind szükségem volt, hogy beleintegrálódjanak a személyiségembe... Mélységek nélkül nincs magasság sem, tehát a rossz idők és rossz helyek - bármennyire is fájó visszaemlékezni rájuk - ugyanolyan fontosak.

Köszönöm a barátoknak, hogy töretlenül elviselnek! A lányoknak ("Brizsitek") pedig a kedvesebbnél kedvesebb meglepetéseket, amivel az évek során megajándékoztak! 

A kedvenc előadóimnak azokat a fantasztikus dalokat, amik táplálnak, és hatalmas mennyiségű energiát adnak! Mert zene nélkül az élet tévedés lenne. (Koncertenergia forever!) Köszönöm, hogy megismerkedhettem fantasztikus módszerekkel, technikákkal, ráadásul pont a legjobbkor! Az SVT-t, a coaching-ot, valamint az egész életemet megváltoztató Alexander-technikát, amit nyár óta folyamatosan mívelek és szivacsként próbálom magamba szívni azt az érzést, amiket egy-egy óra folyamán megtapasztalok! Talán ez a technika hozta a legnagyobb változást, mind mentális, mind pedig fizikális síkon. Mint egy hatalmas nagy kastély, olyan ez a módszer, és még csak az előszobájában járok! Attila, Éva! Remélem, lehetőségünk lesz arra, hogy körbevezessetek és bemutassátok nekem a kastély minden szobáját és legapróbb zegzugát!

És még egyszer köszönet az Univerzumnak, hogy rávitt az útra, az utamra, hogy sikerült félredobnom az egomat és a félelmeim nagy részét, továbbá hogy megtaláltam önmagamat, és azokat a gondolatokat, amelyek mentén most már tudok haladni, amelyekre tudok építkezni. Olyan ez, mint amikor elindul az ember a sárga téglákkal kikövezett úton szívért, agyért, bátorságért. Ha ezt az Óz, a csodák csodájából vett hasonlatot folytatom, akkor hozzá kell tennem, hogy egyrészről remek érzés, hogy már a sárga úton vagyok, másrészt viszont még jaj de messze Smaragd város!

Külön köszönet Keresztúri Balázsnak, hogy képes volt arra, amire eddig még senki: lencsevégre kapni engem, úgy, ahogy vagyok és aki vagyok, szőröstül-bőrüstül. Végre megszületett egy régen vágyott kép, amin én vagyok. Egyszerűség, letisztultság, a múlt karcolásai, a jelen nyugodtsága, a jövő titkai, az integrált személyiségem ... De nem is ragozom, szerintem mesélnek a szemeim.

És végül, de nem utolsó sorban: köszönöm, hogy köszönhetek!

Andris