A sok rossz mellett, azt azért el lehet mondani rólam, hogy (aránylag) hűséges típus vagyok, a kedvenc előadóművészeimmel kapcsolatosan ez kiváltképp igaz, hiszen ha valakit egyszer nagy nehezen megkedvelek, az nem véletlen.
Többségükről elmondható, hogy sajnos nincsenek mindennap a címlapok élén, épp ezért néha napján szeretek visszaolvasgatni egy-egy velük készített interjút. A minap egy régebbi Fehér Adrienn interjúban olvasott néhány sor ragadott meg, nem is kicsit. A valaha élt legnagyobb magyar énekesnő, Cserháti Zsuzsa szavai Adriennhez, mélyen elgondolkodtattak.
" - Több helyen elmondtad, hogy Cserháti Zsuzsa a példaképed. Mesélnél róla?
- Valla Attilát kértem meg, hogy hívja el 1996-ban a Hair előadására. Utána sokat beszélgettünk, közel kerültünk egymáshoz. Bárhol kérdezték meg, kiket kedvel a fiatalok közül, az elsők között említett. Dolgoztunk is együtt, az utolsó lemezére én hangszereltem a vokálokat, s az utolsó fellépésén is ott voltam a színpadon, Esztergomban. Kértem, hogy tanítson. Jártam ugyan klasszikus tanárhoz, de ez gyakran nehézkes volt reggelente, az "átüvöltött" éjszakák után. Cserháti Zsuzsa azt mondta, nem tanít. Mert megvan bennem minden, már csak az kell, hogy megtaposson az élet... Nos, a halála volt a legkeményebb taposás. Azóta másképp nézem a világot, talán mondhatom, hogy felnőttként. S mégis csak elmondhatom magamról, hogy tanított, mert tőle tanultam, hogy harcba kell szállni az igényes zenéért, s megalkuvások nélkül kell végigjárni ezt az utat. "
Akit érdekel, a teljes interjú itt olvasható. Zárásképp pedig szeretném veletek megosztani a kedvenc dalom Fehér Adrienn lemezéről. Nagyon jó szám, hallgassátok sok szeretettel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése