Rövid sztori, de vicces. Ma itt volt nálam Barbi, úgyhogy gondoltam kiteszek magamért és ebédelünk egy fincsit. Természetesen nem főztem, az még viccnek is rossz lenne, meg mióta feltalálták a házhoz szállítást, szerintem fölösleges fáradozás :) Most először egy mexikói étteremből rendeltem, gondolván, hogy bizony elég gyalázatos dolog lenne úgy meghalni, hogy még nem ettem tacot.
Úgy egy óra múlva csöngött is a kaputelefon, nem szóltam bele, simán beengedtem a futárt. Közben Barbi kikiabál a szobából, hogy:
- Te csak így beengedsz mindenkit, meg se kérdezed ki az?
- Persze, simán. - válaszolok vállvetve.
Ezalatt megjött a futár is a két adag tacoval. Éppen mondja, hogy 3100 forint lesz, mikor Barbi jóvoltából újabb hangok hallatszódnak a szobából:
- Legalább jóképű a futár?
A srác csak bámul nagy szemekkel, na mondom, itt cselekedni kell:
- Jaj, Barbi! Nincs százasom! Lécci hozz az asztalomról egy kis aprót!
Barbi kijön, átadja a százast, én a háromezret, a futár eliszkol.
- Na, jóképű volt? - kérdezem gúnyosan.
- Hát nem...
- Akkor jó. Legalább most kivételesen egyetértünk valamiben XD
Innen már semmi különösebb nem történt, leszámítva, hogy milyen szerencsétlen módon fogyasztottuk el azokat a nyamvadt tacokat. Abból horrorfilm készülhetett volna, főleg amit én produkáltam evés címszó alatt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése