A lélek mélyéből

Isten biza, mióta fősulira járok, még soha nem volt ennyire nehéz hetem. Nagyon megterhelő volt, mind tanulmányilag, mind mentálisan, mind fizikailag. Nem panaszként, sőt épp ellenkezőleg, poén gyanánt mondom, hogy politológia zh előtt jegeskávéval vettem be a nyugtatót. Miután elkövettem ördögi tettemet, akkor gondoltam bele, hogy ,,úristen, ennél lejjebb már nem süllyedhetek"...

Mentségemre szolgáljon, hogy az irdatlan sok zh mellett, még lelkileg is a padlón voltam... De hogy micsoda véletlenek vannak, mikor már úgy éreztem, hogy kész, vége, nem bírom tovább, akkor mint égből pottyant angyal, ott termett az egyik legtündéribb tanárom, aki előző félévben tanított és mivel ő is ráért és én is, több, mint két órahosszát elbeszélgettünk. Hihetetlenül jól esett, mert ő is pont ugyanúgy gondolkodik, mint én, és minden kétségemet elhessegette, mindemellett embertelenül sokat tanultam tőle. A végén megbeszéltük, hogy mindketten ugyanolyan ,,marslakók" vagyunk, akik túlságosan is megfontoltak a mai világban (mondhatni, hogy a ,,lassú víz, partot mos" technikát preferálják) és nem tudnak azonosulni a trendekkel.

Egyébként nem tudom, mások hogy vannak vele, de engem borzasztóan zavar, amikor valaki más bele akar kotnyeleskedni az életembe. Rettentő sok munkával tapostam (és taposom) ki magam előtt az utat és alakítottam ki magamnak egy értékrendet és nagyon haraxom, ha valaki türelmetlenséggel, intoleranciával vagy a média manipuláló közegével meg akarja birizgálni a ,,kristálygömbömet". Próbálok hinni abban, hogy az élet apróbb történései, olyanok, mint egy kirakós darabkái. Külön-külön nem igazán tudni, hogy miért fontos az az egy kis puzzledarab, de amikor begyűjtöttük az összes darabot és sikerül összerakni, akkor rájövünk, hogy ,, jé, szóval ennek ezért kellett így történnie". Elképesztően türelmetlenek manapság az emberek, mindent azonnal akarunk. Próbáljuk megteremteni a körülményeket, hogy minél előbb megtörténjenek a dolgok, mindhiába. Ha valaminek meg kell történnie, akkor a körülmények maguktól, minden erőlködés nélkül, úgyis adottak lesznek.

Kitágult pupillákkal nézem, hogy mennyi ember hagyja, hogy a média által közvetített trendek határozzák meg az ízlésüket, az életüket. Amire nagyon büszke vagyok az az, hogy elmondhatom magamról azt, amit egyre kevesebben, hogy ,,én, én vagyok". És nem fogok más lenni senki és semmi kedvéért. Nem könnyű az árral szemben úszni, de amint látjátok, azért mégis megyeget. Nem állok be a sorba lédigagát hallgatni, az nem én vagyok. Ellentétben az alábbi dallal, aminek a dallama, a szövege, a hangulata egy az egyben tükrözi a személyiségemet. A videoklipről nem is beszélve! Még sose találkoztam ennyire andriskás klippel! Teljes mértékben olyan, mintha én rendeztem volna. Elképesztő!