Régóta nem adtam már hírt magamról, melynek oka az, hogy nyafogáson és siránkozáson kívül (melynek hozzáteszem, igen komoly oka van) mást jelenleg nem tudok produkálni... Egyszer az Alföldi Robi azt nyilatkozta, hogy: ,,Nem hiszek az értelmiségi nyavalygásban." Nem tudom, hogy ezt pontosan hogyan is értette, meg már arra sem emléxem, hogy ezt mire mondta, de mivel az Alföldit szeressük, elhiszem hát neki, hogy ez a kijelentés bizony megállja a helyét. Szóval, mint értelmes, helyes, szerény, érettségiző diák, nem engedhetem meg magamnak, hogy online panaszkodjak. Majd inkább személyesen készítek ki néhányat a számomra fontos emberek közül, akiknek innen üzenem, hogy készítsék ki maguknak a xanaxot. Köszönöm.
Ma Otinál ebédeltünk, mert meghívott minket ebédre, ami azért szokatlan, mert Oti kezében még életemben nem láttam fakanalat és még csak elképzelni se tudom azt , hogy Oti főz. Nem okozott csalódást, hiszen nem ő főzött , hanem az olasz pasija, akit szülei a Claudio névvel áldottak meg születésekor. Ami izgi, hogy Claudio egy igazi olasz pacifista, aki kizárólag olaszul beszél és slussz, így sajnos nem adódott alkalom angol tudásom villogtatására... Mikor hozta a kajákat, hirtelen olyan vacsoracsatás fílingem támadt, de aztán túltettem magam rajta. Előétel: rizottó. Főétel: szalonnával tűzdelt dánszarvas, újburgonya, rukkolasaláta. Desszert: olasz csokifagyi meg valami epres gezemicé. Mivel jelenleg hízókúrán vagyok, ettem is rendesen.
El kéne kezdeni tanulni az érettségi vizsgák szóbeli részére, de abszolút semmi kedvem. Mint ahogy élni se sok, mert ez az élet így nem élet. És mivel az öngyilkossághoz nem vagyok elég bátor, már csak egyetlen megoldást választhatok végső kétségbeesésembe, mely egy komoly egészségügyi beavatkozás. Ezerszer átgondoltam és döntöttem: belevágok. De mivel a döntésemen kívül semmilyen egyéb konkrétumot nem tudok, így erről majd máskor.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan repül az idő! Mindjárt 2010 közepén tartunk! Közben elslattyogtam (elballagtam), letudtam az írásbeli érettségit, pedig mintha csak tegnap lettem volna kis megszeppent kilencedikes. Basszus! Na mindegy. Ez van. Szprájt. Nem szállhatok szembe a körülményekkel, sajnos...
Az őssejtterápia erkölcsi dilemmái című dolgozatom nyolc részes, úgyhogy még tartozok öt résszel, melyeket június végéig felpakolok és akkor már nem fogok tartozni. Puszi mindenkinek!
andriska
Ma Otinál ebédeltünk, mert meghívott minket ebédre, ami azért szokatlan, mert Oti kezében még életemben nem láttam fakanalat és még csak elképzelni se tudom azt , hogy Oti főz. Nem okozott csalódást, hiszen nem ő főzött , hanem az olasz pasija, akit szülei a Claudio névvel áldottak meg születésekor. Ami izgi, hogy Claudio egy igazi olasz pacifista, aki kizárólag olaszul beszél és slussz, így sajnos nem adódott alkalom angol tudásom villogtatására... Mikor hozta a kajákat, hirtelen olyan vacsoracsatás fílingem támadt, de aztán túltettem magam rajta. Előétel: rizottó. Főétel: szalonnával tűzdelt dánszarvas, újburgonya, rukkolasaláta. Desszert: olasz csokifagyi meg valami epres gezemicé. Mivel jelenleg hízókúrán vagyok, ettem is rendesen.
El kéne kezdeni tanulni az érettségi vizsgák szóbeli részére, de abszolút semmi kedvem. Mint ahogy élni se sok, mert ez az élet így nem élet. És mivel az öngyilkossághoz nem vagyok elég bátor, már csak egyetlen megoldást választhatok végső kétségbeesésembe, mely egy komoly egészségügyi beavatkozás. Ezerszer átgondoltam és döntöttem: belevágok. De mivel a döntésemen kívül semmilyen egyéb konkrétumot nem tudok, így erről majd máskor.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan repül az idő! Mindjárt 2010 közepén tartunk! Közben elslattyogtam (elballagtam), letudtam az írásbeli érettségit, pedig mintha csak tegnap lettem volna kis megszeppent kilencedikes. Basszus! Na mindegy. Ez van. Szprájt. Nem szállhatok szembe a körülményekkel, sajnos...
Az őssejtterápia erkölcsi dilemmái című dolgozatom nyolc részes, úgyhogy még tartozok öt résszel, melyeket június végéig felpakolok és akkor már nem fogok tartozni. Puszi mindenkinek!
andriska
4 megjegyzés:
Nahát, ezek az olaszok még a dámszarvasból is dánszarvast főznek, hol itt a nemzeti öntudat?:))))
Tényleg dám! Pedig a dánnak több értelme van...
Vigasztaljon a tudat, hogy vannak, akik soha nem jutnak el erre a felismerésre:)
Megjegyzés küldése