Az őssejtterápia erkölcsi dilemmái - I. rész

Személyes indíttatás

2006-ban indult el lavinaként az őssejtekről szóló különös és kegyetlen információáradat a ,,minőségi” magyar médiának ,,köszönhetően”. A sors véletlen, bizarr játékaként, én, aki szinte soha nem nézek kereskedelmi televíziót, pont kifogtam egy viharos, hűvös este a TV2 Napló című magazinműsorát, melynek számomra teljesen érthetetlen okokból igen magas a nézettségi mutatója. Nagyon sok minden történt már azóta, a memóriám sem a régi, így mindössze egy tizenéves focista fiú hátborzongató története halványlik az emlékeim fekete dobozában. Fejest ugrott a Balatonba, de mivel a tó vize nem érte el a biztonságos csobbanáshoz szükséges mélységet, a fiatalember gerincvelői harántsérülést szenvedett el a felső háti szakaszon, melynek következtében két alsó végtagja maradandóan mozgásképtelenné vált. A tragikus baleset előtt a fiú minden álma az volt, hogy focista lehessen. A különböző futballcsapatok karitatív tevékenysége és a család tetemes összegű hitelfelvétele lehetővé tette az immáron járásképtelen tinédzser Kínába való kijutását, melynek célja: az őssejtterápia, melyet követően igen nagy a gyógyulás valószínűsége. Folytatása (érdekes módon) nem volt a riportnak, ezen okból kifolyólag nem is rendelkezem semmilyen információval a beteg jelenlegi állapotával kapcsolatban.

Ezt az adást nagyon sok ember látta a környezetemben, annak ellenére, hogy sokan közülük normál esetben szintén nem nézik a ,,szennyvízcsatornák” manipuláló műsorait. Így történt aztán, hogy hirtelen nagyon sok rég nem látott ismerős megjelent a házunk táján ,,bölcs tanácsokat” osztogatni, hogy hát mi is lenne legjobb Andrisnak. Eleinte csak nyeltem és próbáltam illedelmes ifjú módjára jó pofát vágni az eseményekhez, de mikor már ötödik alkalommal mondják el síri arccal ugyanazt, akkor szerintem minden épeszű embernél betelik a pohár. Ekkor történt, hogy az összes jelenlévő emberrel elkezdtem ordenáré hangnemben üvöltözni, majd berontottam a szobámba egy kis idegnyugtató sírásra. Miután a zokogás hatására kikristályosodott az agyam, komoly döntést hoztam: utána járok ezeknek az őssejteknek, még ha félúton behalok is!

Nem volt szükségem hatalmas erőfeszítésre, mert a sors újabb fintoraként kiszúrtam a tévéműsorban, hogy egy héten belül a National Geography Channel levetít egy dokumentumfilmet, melynek címe: ,,Életmentő őssejtek?”. Mikor elérkezett a nagy nap betettem egy üres kazettát a videomagnóba, kezembe vettem egy bögre nyugtató hatású citromfű teát, benyomtam a rec. gombot, majd összeszorított fogakkal vártam, hogy vajon mi is lesz a vége ennek az egésznek.

Hatalmas hatást gyakorolt rám a film, amelynek a végét már nem bírtam ki könnyek nélkül. Arra viszont, hogy miért törött el a mécses, majd csak később szeretnék visszautalni. Öt, különböző betegséggel küzdő, önként vállalkozó, amerikai személy kínai élményeinek lehettem szemtanúja, amelynek során a beteg szervükbe – többségüknek a gerincvelőbe – köldökzsinórvérből származó őssejteket fecskendeztek.

> David Traube egy ötvenes éveit taposó, nagyon sikeres belsőépítész, akinek egy súlyos szívbetegség miatt szívizomszövetei rendkívüli károsodást szenvedtek. Szerepel a transzplantációs listán, de véleménye szerint nem érdemes várni. A szívátültetés előtt egy gyökeresen új kezelési eljárást próbál ki, melynek során őssejteket ültetnek a szívébe.

> Hal Barose szintén egyike azoknak a külföldieknek, akik egyre nagyobb számban utaznak Ázsiába, hogy részesüljenek a kezelésből. Hal húsz évvel ezelőtt egy közlekedési balesetben sérült meg. Eleinte mind a négy végtagja bénult volt. A lábadozása során javult az állapota, de deréktól lefele tartósan béna maradt.

> Boe Alvarez két éves korában szenvedett el súlyos agykárosodást, amikor majdnem belefulladt egy medencébe. Mivel egy év elteltével állapotában semmi javulás sem volt észlelhető, családja Kínába utazott, hátha segíthet rajta az őssejtkezelés.

> A negyvenöt éves David Aldrich Floridából érkezett. Négy évvel ezelőtt Palm Beach-ben történt vele egy tragikus baleset, amikor megcsúszott és kiesett egy hajóból. Fejét trauma érte, gerincveleje a nyaki szakaszon súlyosan megsérült, miközben majdnem belefulladt a tengerbe. A fulladás közeli állapotból újraélesztéssel tért csak magához. Járóképességét és látását elvesztette. David családjával Kínába utazott, miután hazájában már minden lehetséges módszert kipróbáltak.

> Bill és Babs már 59 éve házasok. A feleség (Babs) Corticobasalis degenerációban szenved, mely egy gyógyíthatatlan betegség. Bill az interneten olvasott egy cikket, mely szerint az őssejtek segíthetik felesége gyógyulását. Szinte minden vagyonuk ráment, hogy kijussanak Kínába.

Dióhéjban ennyit tudnék írni a betegek állapotáról. De ami igazán rémisztő, hogy így leírva közel sem tükrözi azt a szenvedést és torokszorító érzést, melyet minden emberből kivált a film. A három éves kisfiúnak semmi nem volt a tekintetében, szája tátva volt, szemei nagyra nyíltak, ülni is csak szülői segítséggel volt képes. Pedig milyen helyes kissrác! Nézni, ahogy a két életerős férfi magatehetetlenül szenved a kerekesszékben! Az ötödik beteg, Babs, eszméleténél sem volt. Egy kórházi vaságyban feküdt, nyitott szájjal, véleményem szerint a halál kies küszöbén. Ajánlom a filmet minden egészséges embernek, mert aki megnézi, az rájön, hogy minden problémájával együtt a saját élete valóságos tündérkert a fent említett emberekéhez képest. A dokumentumfilm végén pár mondatban összefoglalta a narrátor, hogy mi is történt a hőseinkkel a kezelést követő 3 hónap múlva. Íme az eredmény:

,,Miután Hal hazatért, már 20 percig is képes állva maradni egy járókeret segítsége nélkül (Itt megjegyezném, hogy eddig is képes volt, legfeljebb nem 20 percig). Azt tervezi, hogy egy éven belül újabb őssejtkezelés céljából visszautazik Kínába.

David Traube állapota tovább javul, elmondása szerint amerikai orvosai meg vannak győződve arról, hogy az őssejtbeültetés enyhített a szívbetegségén, így egyelőre nem lesz szüksége új szívre.

Boe élénkebbnek tűnik, de csak enyhe javulás tapasztalható nála. (Meg vagyok győződve, hogy ez pusztán eufemizmus, a szülők lelki terheinek enyhítése céljából). Szülei most egy franciaországi zarándokhelyre viszik, melynek vize a néphit szerint meggyógyítja a betegeket…

(És ez volt az a bizonyos pont, ahol a sírva fakadtam…)

David Aldrich látása sokat javult, de a mozgása nem. Orvosai ellenőrzik a szívritmusát, mivel egyre szaporább pulzusa aggodalomra ad okot.

Babs állapotában semmiféle változás nem észlelhető, férje viszont továbbra is vár és reménykedik…”

Összefoglalva az öt beteg közül egynek sem hozott a kezelés teljes mértékű javulást. Egy betegre pozitív hatással voltak a beültetett őssejtek, háromra semlegesek. Míg volt egy személy, akinek legalább annyit segített a terápia, mint ártott. Ami viszont mindannyiukban közös volt, az a remény. A remény volt az, ami életben tartotta őket és az, ami miatt vállalkoztak erre a még kísérleti stádiumban lévő kezelésre. A továbbiakban szeretném bemutatni az őssejtek biológiai mivoltát, az őssejtterápia különböző módszereit, illetve a legfontosabb háttérben zajló mozgatórugót: a pénzt. Ezzel szeretnék rávilágítani arra, hogy egyes gátlástalan, etikátlan, minden hájjal megkent gazemberek miként használják ki a beteg és kétségbeesett emberek gyógyulásba vetett hitét. Hiszen tudjuk, hogy szól a mondás:

,, A remény hal meg utoljára.’’