Csodák, lámpák, iskolák

Biztos mindenki hallott már a Csodalámpa Alapítványról. Ez az az alapítvány, amelyik segít teljesíteni nagyon súlyos (legtöbbször halálos kimenetelű) betegségben szenvedő gyermekek kívánságait a delfinsimogatástól kezdve a sárkányrepülőzésig. Ezek a dolgok azért rettentő fontosak, mert ahogy a negatív sokk szörnyű lelki , sőt testi tüneteket vált ki minden emberben, addig a pozitív sokk ugyanennyit képes segíteni. Egy leukémiás kisfiúnak olyan pozitív sokkot okozott a sárkányrepülés, hogy újra megjött az életkedve, tisztázni tudta magában a tényeket és képes lett úrrá lenni a betegségén. Hát nem csodálatos? És ami számomra a legelgondolkodtatóbb volt, hogy egy kislány, aki nem mehet közösségbe, azt kívánta, hogy tanulhasson. El tudjátok képzelni, hogy mekkora tudásvágy lehet abban a lányban? A Csodalámpa pedig megszervezte neki, hogy egy egész gimnázium tanári kara otthon foglalkozzon vele. És számomra itt jön a ,,hoppá"! Én tudok iskolába járni és ennek eddig még sose tudtam örülni. Minden diák csak szidja az iskolát, de abba bele se gondolunk, hogy milyen rossz lenne ha tudnánk, hogy a korunkbeli srácok mind suliba járnak és mi ebből kimaradunk, mert valamilyen (és tényleg legyen ez bármilyen) okból kifolyólag nem mehetnénk iskolába. Azt hiszen jóval több empátia és több jövőépítő cselekedet kéne a világba.