Icuka néni

Icuka néni neve mára már fogalommá vált a Kossuth Zsuzsanna középiskolában. A tavalyi tanévben többször is invitált a könyvtárba, de akkoriban eléggé nyúzott voltam. Persze én ha megígérek valamit, azt be is tartom, így évvégén ,,bemerészkedtem" a könyvtárba. Azután megfogadtam, hogy az idei tanévben sűrűn meglátogatom, erre most kiderül , hogy nyugdíjba vonul. Mikor ezt
Anitával megtudtuk, majdnem elsírtuk magunkat. Én még soha nem találkoztam ilyen kedves emberrel. Mindig mosolygott, egy pillanatra sem lehetett őt rosszkedvűnek látni. Ha valaki bement a könyvtárba, azonnal félbehagyott mindent és rögtön a segítségére fordult. Őszinte, jókedvű, jólelkű ember teli energiával és empátiával, akin látszott, hogy mennyire szereti a munkáját. Pedig gondolom (mint minden embernek) neki is megvan a saját baja. PÉLDÁT vehetnének róla a fiatalok, sőt az idősebbek is...

Mennyivel szebb lenne ez a világ, ha csak minden tizedik ember olyan lenne, mint Icuka néni. Ha csak elmentünk egymás mellett a folyosón és köszöntünk egymásnak, máris jobb napom lett. Színt vitt ebbe a szürke iskolába.

Sajnálom, hogy amit itt leírtam, azt nem tudtam neki személyesen elmondani. De ha még lesz alkalmam rá, biztos megteszem!