VAN MÁSIK ÚT!

A most következő bejegyzés konkrétan egy levél, egy nagyon kedves volt csoporttársamnak, aki hozzám hasonló módon szintén nem tudja, nem szeretné eladni magát. Mikor megírtam, éreztem, hogy ezt rögzítenem kell a blogba, elsősorban magamnak, hogy ne felejtsem el, másrészt mindenki másnak, aki kicsit is hasonlóan érezvén nem találta a helyét a világban.

" Peti, ezt meg kell írjam. Próbálom rövidre fogni.

Médiajog órán a tanárunk sok példát hozott  közszemélyek megsértésére, természetesen bulvárlapokból. Gusztustalan egy szakma lehet bulvárban dolgozni. Mégis, akiket mutat a tv, akik a csapból folynak, ők a sztárok. 

Nem rég voltam egy előadáson, ahol egy srác mondta, hogy "meg kell tanulni mindenkinek eladni magát" meg hasonlók... Nagyon rosszul éreztem magam.

Pont másnap voltam egy állásinterjún. OVB (?) asszem, bár én nem tudtam, hova megyek. A hapsi öltönyben, nyakkendőben, drága karórában játszotta a gazdag muksót, akinek több, mint 250 ügyfele van, és a meglévőket most már nem bírja, és erre keres embert. Meg akart győzni engem, hogy ő bármire rá tudna venni engem, mert olyan jó  a kommunikációja, és ha én leszek az egyik elemzője (ilyen hülye neve van a munkakörnek), akkor én is képes leszek rá. Mire én: "De én már nem akarok senkit sem meggyőzni semmiről. Ha a véleményemet kérdezik, elmondom, de ki vagyok én, hogy megmondjam a tutit?" Fél perc hallgatás után belekezdett egy rámenős dumába újra. Képen röhögtem. Mutatott egy képet, amin a Duna volt meg a Lánc híd, és hogy olyan hotelben volt legutoljára a cég jóvoltából, ahol ilyen a panoráma. Mondom: "És?" Erre néz rám nagy szemekkel, majd:" Hát ez hatalmas dolog ám!" Nézek rá a  híres "és ezt ki nem szarja le?" nézésemmel. Mondom, nekem ez nem fontos, nem érdekel. Ő meg, hogy de neki igen. A végén azt mondta, hogy "Neked van tartásod." Mondom: "Tudom :D "

Másik. Ma találkoztam Anita énekesnővel, és tudom, hogy Te nem szereted a pop zenét, de nem ez a lényeg. Ő idén 51 éves. Egyedül jött le Majsára autóval (kocsis tibort láttam egyszer véletlenül Zsombón, 2 gorilla őrizte, az egyik sofőr is volt... no comment.) Anita egyedül intézett mindent, mindenkivel azonnal megtalálta a közös hangot. :) 

Nekem anno, amikor nagyon rosszul voltam, a "Van másik út" című dala húzott ki  a mély depiből. Nagyon sokkal tartoztam neki, és ezt évek óta szerettem volna neki elmondani, és most nyilt rá alkalom. Az öltözősátorban több, mint fél órát beszélgettünk, úgy, hogy még sosem találkoztunk, elfeleztünk egy lángost is :) Tündéri volt és EMBER!!! A zene terápiás hatásán át a bulvársajtón keresztül mindenen beszéltünk. Azt mondta, hogy Ő CSAK A KÖZÖNSÉGBEN BÍZIK, a médiában nem. És hogy ő boldog, csinálják az új dalokat szép lassan, és olyan békés az élete, hogy nem zaklatják riporterek, mert anno kőkeményen meghúzta a határt. Azt mondta, hogy higgyem el, a kemény munka meghozza a gyümölcsét. És hogy azért ilyen boldog és kiegyensúlyozott, mert tükörbe tud nézni, mert a (most már 28 éves) pályája alatt sosem került bulvárújságokba. 

A fellépésén az utolsó dal volt a "Van másik út". Ahogy énekelte, elkezdett szemerkélni az eső. És elkezdett a szél is fújni. És akkor azt éreztem, hogy megtisztultam. Hogy "most minden rendben lesz" :) Azt hiszem, ezért a csodás érzésnek a megéléséért voltam mostanában lejjebb, de megérte :)

Én csakis így akarom, így tudom, így szeretném. És most már annnnnnyira kiváncsi vagyok, hogy mi lesz mondjuk a magukat ezerrel marketingelő figurákkal és mondjuk velem/veled 15 év múlva, hogy el nem tudod képzelni. :) "

 „A zene hatalma, a szeretetadás vágya, soha nem múló szenvedélye hajt előre, hogy dalaimmal mondjam el érzéseim egy élhetőbb világról, amelyben több gondoskodás van a gyengék, és a védtelen állatok iránt. Közel szeretnék kerülni azokhoz, akik így éreznek, hallgatják dalaimat, eljönnek koncertjeimre, kiknek talán egy-egy dallal, lélekben erőt adhatok. Nem vagyok „celeb”. Szolgálok.

A zene, az éneklés, a szeretet csodálatos küldetése az enyém.

Ez ad értelmet az életemnek.”  - Anita