Black smoke

Nem sok időt pazarolnék el azzal, hogy kielemzem az idei Euroviziós Dalfesztivált, azt okos emberek már úgyis megtették :) Ami felett viszont akkor sem tudok dűlőre jutni, hogy miképp lehetséges az, hogy Németország és Ausztria 0 ponttal (!) az utolsó helyen végeztek, mikor számtalan rémes produkció ért el kimagasló helyezést vagy legalább a középmezőnyben végzett. De a lényeg igazából nem is az utolsó helyen van, hanem a 0 ponton. Hogy lehetséges, hogy egyetlen egy ország sem küldött egy árva pontot se egyik produkcióra? Nekem a német lány, a nálam mindössze egyetlen évvel idősebb Ann Sophie produkciója magasan vitte a pálmát. Olyannyira, hogy nem tudom nem Őt hallgatni. Szól az autóban, szól a lemezjátszóból, szól a telefonból, szól az irodában. Imádja a kolleganőm, imádta egy volt kolleganőm, imádja anyám, és a Youtube-on is minden vájt fülű zenehallgató ki van akadva, hogy mégis hogy a fészkes fenébe kapott ez a qrva jó dal 0 pontot? Külön jól esik, hogy a 39 éves énektanárom (aki mellesleg nem egy zeneművészeti diplomával rendelkezik) szabadidejében is hallgatja otthon a dalt, és ő is imádja. És mégis 0 pont, hááát... Pedig nézzük csak át a szempontokat: irtó jó szám,  irtó jó nő, hatalmas hang, gyönyörű és ízléses színpadkép. Talán túl ízléses volt Eurovízióra? Talán... Nyilván sosem tudjuk meg az okot, és bevallom, nem is érdekel. Én mindenesetre megtanulom a dalt, bár bevallom, valahogy angol nyelven nem szeretek dalszöveget tanulni. Még ha értem is, hogy miről van szó, olyan idegennek érzem az én számból, holott tudom, sokan mondják, hogy "márpedig a popzene nyelve az angol". Hmm... Most  közben elgondolkoztam és arra jutottam: nem csak hogy megtanulom a szöveget, de megtanulom ráénekelni a hivatalos zenei alapra is! Ha közben beledöglök, akkor is! Ugyanis nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség, vagy mi a szösz :) Mert bizony nem is olyan egyszerű ez, mint amilyen egyszerűnek az tűnik. Aki nem hiszi, itt a lehetőség: próbálja ki! És ugye, hogy ugye?!

Munkahelyi misztikum avagy a hűvös-kedves Andriska

Egy új munkahely mindig nagy kihívás. Legalábbis gondolom, mivel hogy nekem ez még csak a második :D Minden esetre, érdekes. Elmondom, mire gondolok. Számomra mindig is nagyon imponáló volt, ha egy ember titokzatos, vagy olyan "hűvös-kedves", ahogy anno Rékus fogalmazott, amikor együtt találkoztunk a kedvenc színészemmel. Biztos tudjátok, mire gondolok. Amikor gondolsz valakiről valamit, de nem tudhatod tutira, mert vagy nem ismered eléggé, vagy mert az az introvertáltabb típus, vagy mert nincs semmi kézzel fogható bizonyítékod arról, amit sejtesz róla. Ergo csupán "vélelmezed", és ezzel a kifejezéssel meg is csillogtattam homályba feledett jogi ismereteim, mert fasza csávó vagyok.

Szóval azt gondolom, jó dolog új lappal indítani, és így végre megmutathatom a misztikus oldalam is a világnak. Nézzünk is néhány példát. A portás bácsi figyel, megjegyzi, ha biciklivel jövök, és nem érti, miért jövök biciklivel, amikor biciklivel jövök, mert én legtöbbször autóval szoktam érkezni. A titkárságon azt hiszik, paleo diétát tartok, mert nem ettem marlenkát, mivel tej és tojás is van benne. Ebből kikövetkeztetik, hogy paleo vagyok, vagy valami olyasmi. Nem szólok, hogy igazából vegán akar lenni az a paleo. Majd... egyszer :-) Az egyik titkársági hölgyemény - amikor egy napra magamra maradtam a munkával - mondta, hogy nem lesz baj, ügyes vagyok és mindenki szépeket mond rólam. (Huh, micsoda megkönnyebbülés! :D ) És hát a non plus ultra: egy nő Lajosnak (!!!) hív. Meg van győződve, hogy Lajos a nevem. Mit ne mondjak: nem szeretem azt a nőt. Ahogy a Lajos nevet sem. No mindegy, nem szóltam neki, hogy ANDRIS vagyok, nem ér annyit az egész. Lényeg, hogy körüljár a misztikum. És ez jóóóó. Annyira nyitott könyv voltam eddig, hogy ez már igazán rám fért :-)