Minap szokásos kis helyemen ebédeltem, a Green Fusion-ben. Istenien főznek, rengeteg húsevő is jár oda, mert annyira pazar a főztük. De ugye ne együk a barátainkat, hanem simogassuk őket, én továbbra is ezt vallom, és azt hiszem, erről még párszor fogok is szót ejteni. No nem erőszakosan, mások torkán lenyomva a véleményemet, mert tudom, az sem vezet sehova.
Szóval a következő történt az erőszakmentes étteremben. Jön be egy meglett férfi embör, a körülbelül 5-6 éves kisfiával. Odamegy a pulthoz, gyanúsan körbenéz. Nézelődik, fejeket vág, majd megszólal:
- Ez vegetáriánus étterem?
Henna - az étterem vezetője - mosolyogva mondja: Vegán!
Apuka: Köszönjük szépen!
Ezzel a lendülettel fogta a kisfiú kezét és kimenekültek a helyről. És ekkor a cuki kölyök megszólal:
- Apa, ez nem étterem? Nem éttermet kerestünk?
- De kisfiam, csak ez egy olyan hely, ahol nem tudunk mit enni...
No kérem, hát én ezt a jelenetet objektíven megfigyelve akkorát nevettem (a többi vendég is kuncogott ám), hogy majd kiröpült a számból az aktuális falat szabdzsi. Aggodalomra semmi ok, nem fulladtam meg. Csak majdnem :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése