Tegnap találkoztam a már sokat emlegetett drága volt szociológia tanárommal, Vida Anikóval. Épp egy botrányosan sikerült állásinterjú után történt mindez, de megfogadtam, hogy amint egyenesbe kerültek a dolgaim, megírom egy külön bejegyzésbe, hogy milyen típusú álláshirdetésektől óvakodjon mindenki! De tényleg, nem csak elkerülni, hanem óvakodni, mintha a sátán lakozna abban a hirdetésben :)
No de gyorsan vissza is térek a bejegyzés eredeti céljához, mert elkalandozásban profi vagyok, azt már tudjuk. A talit a Móra parkban, a szökőkút környékén beszéltük meg. Nagyon szép volt minden, nagyon jó érzés volt ott várakozni. Ennek ellenére csak ma délelőtt tudatosítottam a fejemben, hogy "Te jó ég! Milyen szép tiszta volt a szökőkút vize! Milyen jó volt ott feküdni a szélén, és hagyni, hogy a szél pofán csapkodjon a kút vizével! Hogy milyen meseszép vörös rózsák voltak a parkban! Hogy milyen szép idő volt, az az igazi, kellemes nyári idő!" És én akkor, abban a pillanatban ezeknek nem tudtam örülni!!! És most, mikor ezek utólag eszembe jutottak, akkor azt mondtam magamnak, hogy "Oké. Értem én, hogy felnőtt élet és munka világa, és egyre több megoldandó feladat és megváltozóban lévő emberi kapcsolatok körülöttem és a többi, és a többi... No de ez ne ölje már ki belőlem a gyermeket, a k* életbe bele!" Mert ugye minden emberben ott él a játszó gyermek (a művészek is ezen énjükből táplálkoznak jó esetben) aki meglátja az élet legapróbb szépségeit is, és tud is neki örülni. Úgyhogy elhatároztam, hogy valahogy, még nem tudom, hogy konkrétan hogy, de fel kell ébresszen gyermeki énem, hogy nehogy már egy befásult trotyli legyek 22,5 évesen! :)
No és mindez úgy jutott eszembe, hogy egy dal - már megint, figyelitek! :) - kihúzott a depiből, és valami olyan rezgéseket közvetített felém, amely eszembe juttatta mindezeket a gondolatokat. A dal nem új, mert régóta fent van Youtube-on, de a lemez, amire végre rákerült (Szolnoki Péter - Follow me c. első nagylemeze), az csak pár napja kapható a boltokban. Egyébként ajánlom a lemezt, mert egy fantasztikusan igényes, mondhatni "intelligens lemez", melyben keverednek a jazz-es, diszkós, funky-s hangzások, és mindemellett a hazai zenész élet legkiemelkedőbb figurái működnek közre a felvételeken.) Ja igen, és úgy jön a képbe Vida Ani, hogy Ő vette meg nekem ezt a lemezt és adta oda tegnap. Ma pedig értelemszerűen hallgatom. És nyugis állapotba hozom magam. És relax van. És jó zene. És lesz*rom tabletta. És nem utolsó sorban próbálom kikapcsolni az agyam. Néha ugyanis akkor jönnek a legjobb gondolatok. Bár az Univerzum velem kapcsolatos terveit most sem értem, de talán nem most van itt az ideje, hogy megfejtsem őket. Majd minden jön magától, felesleges rágörcsölni.
"Fly my bird, just fly so high / high above the clear blue sky..."
"A barát abban különbözik a többi kapcsolódástól, hogy vele fénylő szállal vagyunk összekötve - én így mondom -, ezért lesz a barátod. Ő egy segítő, a világ legnagyobb ajándéka. Nem is lehet teljes értékű életet élni nélküle. Olyan mélységes lelki kapocs, aki mellett százszázalékosan önmagad lehetsz. Van, aki a párja, a testvére mellett nem érzi ezt, de a barátja mellett igen. A barát az, aki ismer, és mégis szeret; aki ebben a fantasztikus holisztikus világban akkor jelenik meg, amikor szükséged van rá. Ő az, aki akaratlanul is segít - hatunk egymásra, adjuk-vesszük a kis jeleket, összehangolódunk." 
