A "művész fejű"

Alexander-órán a BATI-ban

Bevallom, ha én a saját blogom egyik olvasója lennék, már rég nem olvasnám, mert megunnám, hogy ilyen sokat kell várni egy-egy új bejegyzésre :-)

Annyi, de annnnnnyi mindenről mesélhetnék, de most jöjjön egy - számomra - nagyon vicces kis sztori. Múltkor - egész pontosan február 27-én - mikor Pesten jártam Alexander-órán ... Oké, itt most álljunk meg. Igen, az Alexander-technika és a módszer hatása alatt megtanultak is megérnének egy bejegyzést, és ami késik, nem múlik, de addig is, akit érdekel, hogy pontosan miről is van szó, kattintson a "linkek" menüpont alatt az "Alexander-idő"-re és olvasson utána. Nem véletlenül istenítem a módszert, és ami fantasztikus, hogy most már Szegeden is elérhető!

Na, és akkor most vissza az eredeti bejegyzéshez :-) A BATI (Budapesti Alexander Tanárok Intézete) alatt, a Szent István Park sarkán van egy icipici pékség, de nem csak pékárú van ám ott, hanem mindenféle ínyencség: igazi 100% gyümölcslekvár, házi sajtok, házi kolbászok (nem vagyok nagy húsevő, sőt!, de azokra a kolbászokra még az én nyálam is kicsordult), házi sütemények, házi selyemfűméz, kézműves joghurtok és hasonlók. A kiszolgáló hölgy körülbelül 55 évesnek néz ki, de most elszólta magát (már nem emlékszem, mire fel mondta), hogy sok mindent látott már a 71 év alatt. Nézek rá nagy szemekkel. 

- 71 éves tetszik lenni???

- Igen, annyi.

- Soha meg nem mondtam volna, hogy annyi tetszik lenni! Remekül tartja magát! Mi a titka?

- (Mosolyog.) Köszönöm szépen. Hát tudja, szerintem az, hogy sokat kell segíteni másokon.

A beszélgetés folytatódott egy darabig, de aztán hívnom kellett a taxit, mert indult a vonatom és egy órahosszát azért mégsem akartam a pékségben maradni. Vettem ilyen kis isteni szilvalekvárral töltött batyucskákat, meg mézes krémeskéket, meg ilyen lekváros karikát, meg málnás kézműves joghurtot, meg 100%-os almalevet. Nem került sokba, ezek mind természetes alapanyagokból készültek, valóban isteniek voltak, szerintem még Zuglóig sem ért a vonat, mire én mindent benyomtam. Miközben a néni nagyon gondos, precíz alapossággal csomagolta nekem a sütikéket, addig megkérdezte, hogy nem játszok-e véletlenül valamilyen hangszeren.

- Sajnos nem. Úgy hozta az élet. De imádom a zenét, rendszeresen járok koncertekre, és nagyon szeretek lemezeket hallgatni.

- Akkor jól gondoltam. Csak mert olyan művész feje van.

Itt kb. megint úgy néztem magam elé, mint amikor azt mondta, hogy Ő 71 éves. Művész fejem van. Mi az, hogy "művész fej"? :D (Aki tudja, kommentbe megírhatja. Köszi.)

Szó, mi szó, tök jó nap volt. Jól ment minden, sütött a Nap, egyre jobban megy az Alexander-technika alkalmazása, a sütik isteniek voltak, a néni cukkeráj volt, még a mogorva kalauz néne sem szegte kedvem. Jaj, mielőtt elfelejtem! Egy jó tanács mindenkinek, aki vonaton utazik: kézfertőtlenítő nélkül ne induljatok el sehova!!!! És ezzel nem szidom én a MÁV-ot, csak azt mondom, hogy.... "kicsit" koszos. Viszont jókat lehet aludni a zakatolásra.  :P