Kozma Orsi: Vulkán

Andris(ka) és Orsi(ka)

Május 2-án "kitört a Vulkán", vagyis hivatalosan is megjelent Kozma Orsi immáron 3. szólólemeze! A lemezről illik tudni, hogy Orsi utolsó poplemeze 2007-ben jelent meg, Az igazi szerep címmel, mely után az élet úgy hozta, hogy a közben megalakult saját jazz quartetjét - melynek rejtélyes okból kifolyólag Kozma Orsi Quartet lett a neve - helyezte előtérbe. Időközben persze, mint mindenki életében, Orsi életében is történtek változások, új gondolatok születtek meg benne és szeretett volna készíteni az eddigi lemezeinél egy sokkal vidámabb, életigenlőbb produktumot. Bevallom, eleinte voltak kételyeim, mert bár Orsi első lemeze, az Egy szó egy eléggé melankolikusra, ugyanakkor egyben "dühösre", agresszívre sikeredett lemez lett,  az nekem nagyon bejött. És ami külön érdekes, hogy az a lemez egyáltalán nem húzott le, sőt! Olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy "Na végre van valaki, aki megért!". És aki ismeri a Holnap vagy Az eskü című dalokat, az pontosan tudja, hogy most miről beszélek. Na de visszakanyarodva a Vulkánra, tudni kell, hogy már két éve folyamatosan zajlanak a munkafolyamatok. Az énekesnő - nagyon helyesen! - nem akarta elsietni a munkálatokat és az sem volt titkolt cél, hogy szerette volna, ha cseppenként adagolják a közönségnek a dalokat. Ami szerintem nagyon jól sült el, hiszen a lemezbemutató koncerten 3 dal kivételével az összeset végigénekeltem. Nem akartam jegyzeteléssel tölteni a koncertet, hogy mikor melyik dal jön a sorban, hiszen május közepén úgyis le lesz adva a rádióban, és majd akkor feljegyzem. De azért arra emlékszem, hogy a nyitány az Igazi szerep volt, melyet az új lemezről követett a Csillagfény és a Szupererő. (Ha jól figyeltem, ez utóbbi kapta a legnagyobb tapsot a közönség részéről, a Gyere velem című dal mellett.) Az Igazi szerepről továbbá hallható volt még a Neked szól, az Altatócska és az egyik abszolút kedvencem: A legnehezebb percek, melyre mikor mindenből elegem van, nagggyon keményen ugrálok és közben üvöltözöm a refrénjét. (Jó’ van na, hát van az úgy mindenkivel...) Én személy szerint a Két lehetőséget hiányoltam kicsit a műsorból, mert az is meseszép dalocska, na de zárójel bezárva, hiszen ez nem a Kívánságkosár volt :) A sokat emlegetett Egy szó című lemezről hallható volt a lemez címadó dala, (amely nem mellesleg Barbi abszolút kedvence), továbbá a Túl szép, az Új, valamint a kimaradhatatlan emblematikus dalok: a Holnap és Az eskü.
Az új lemezről természetesen meghallgathattuk a rádiók által igencsak preferált Óceánt, amelynek pozitív töltete és diszkós ritmusa akarva-akaratlan is bizony megmozgatta a székeken csücsülő közönséget :) Az új lemezen 10 dal található, melyből 8 magyar nyelvű, 2 pedig angol. A magyar daloknak kivétel nélkül Szakos Krisztián írta mind a zenéjét, mind a szövegét, ahogy azt Orsi korábbi lemezeinél is megszokhattuk. Viszont a maradék 2 angol nyelvű dalnál - melyeknek Bezzegh Éva írta a szövegüket - a zenét az egyik pedig esetben (Waves) Tóth Dániel "Pixa" szerezte (mely Orsi elmondása szerint egy "brutál metál diszkó szám lett” és valóban az :D ), a másiknál (Liar) pedig az énekesnő és az ő férje, Benedek Tamás készítették a zenét.

A lemezről kiemelendő az Anyatej című dal, mely egy kemény, rockos nóta, egy nagyon fajsúlyos mondanivalóval, elgondolkodtató megközelítéssel az élet kezdetéről; illetve a Mámor, melyet Szakos Krisztián közel 8 hétig tartó súlyos tüdőgyulladása ihletett. (A dal címe eredetileg "Beteg" lett volna, de hát hogy vette volna ki magát, hogy a Csillagfény, Szupererő, Anyatej, és Vulkán után ott egy Beteg című dal, így lett Orsi kérésére a Betegből Mámor.) Nem szeretek rangsorolni, hiszen minden nap más a hangulatom, de ha első hallgatásra kell véleményt mondanom, akkor bizony a Mámor a második kedvenc dalom a lemezről, de bevallom, valahol elfogult vagyok, hiszen pontosan tudom, miről szól a dal, hisz velem is megtörtént, csak nálam nem tüdőgyuszi volt, na de most hagyjuk a csúnya betegségeket :) Na és akkor elérkeztünk oda, hogy elmondjam, melyik is az én kedvenc dalom, mely már a koncerten is azonnal "belém nyilalt". Ez a dal A túlsó part, ami gyönyörű, selymes, fülbemászó dallammal bír, és ráadásul fantasztikus a szövege. Le a kalappal, komolyan! Remélem, sláger lesz ebből a dalból vagy ha az nem is, legalább a közönség körében nagy kedvenccé válik. Sok emberrel találkoztam életem folyamán, csak aztán valahogy úgy hozta a sors, hogy megszakadt velük a kapcsolat ("nincs is túlsó part"), ami nem baj és természetes, de ezt olyan jó visszahallani egy dalból is. De ami a legütősebb, az a dal végén, a 3. perctől hallható néhány sor:

"A vágy hatalom és feszít minden nap,

Az ember boldog, hogyha valamit titkolhat.

Nevetek magamon, ha tudom,  ezt megtartom még."

Ha nem hinnék abban, hogy mindig mennek megvan a maga helye és ideje, most azt kívánnám, bárcsak már hamarabb is hallhattam volna ezeket a sorokat. A titkok engem mindig frusztrálnak, nehéz magamban tartani, ugyanakkor belegondolva, tudom, hogy néha bizony a titkokból kifolyólag egész vicces szituációkat produkál az élet, és olyankor valóban nevetek magamon, magamban. Köszönet ezekért a sorokért, Krisz! Ehhez a dalhoz készítettem egy képekből összevágott kis videót, remélem, ezzel nem sértettem meg semmilyen szerzői jogot, a többi dalt természetesen nem rakom fel, de ezt úgy éreztem, muszáj megcsinálnom!

                      

A koncertről még annyit, hogy számomra tényleg hatalmas élmény volt, mind maga a koncert, mind az, hogy lehetőségem volt betenni a lábamat a Magyar Rádió épületébe, azon belül is a híres 8-as stúdióba, úgyhogy óriási volt az öröm, ami még most is tart, és bízom benne, hogy sokáig elkísér még. Hatalmas mosollyal az arcomon, és dallamokkal a fülemben mentem hazafele. A zene gyógyít, mindig mondom én :) Amit még nagyon fontosnak tartok elmondani, hogy mit ér egy profi énekesnő, ha nincs mellette egy profi zenekar! Név szerint: Bubenyék Zoltán (billentyűk), Szakos Krisztián (gitár, vokál), Fehérvári Attila (basszusgitár, vokál), valamint Benedek Tamás (dobok). Még egyszer köszönöm az élményt!!!

Orsira pedig vigyázzunk és szeressük nagyon, hiszen azon előadók közé tartozik, aki hosszú évek alatt, kemény munkával megjárta a szamárlétrát, és ma Magyarországon az egyik legtehetségesebb énekesnő. Ráadásul azt is tegyük hozzá, hogy valóban énekesnő maradt, és nem avanzsálódott celebbé: nem megy el főzőcskézni azokba a "roppant minőségi esténkénti főzőműsorokba" és távol tartja magát a lázadó tinikről és a méregdrága reklámidőkről szóló úgynevezett tehetségkutató műsoroktól. Isten tartsa meg a jó szokását, maradj mindig ilyen, Orsi! 

Kívánok Neki sok szép percet, sok-sok boldogságot a két picurral és Tomival, és persze a későbbiekben majd még sok hasonló, ütős, tartalmas lemezt! Mi pedig türelmesen várunk, ha kell, 3-4 évet is :)

Üdvözlettel és hatalmas köszönettel mindenért:

Andris

Ps.  Külön köszönet: Orsinak a közös fotóért (aminek a sztoriját a Magyar Rádióban aláírtak miatt sajnos nem mesélhetem el...), Bellának a remek fotóért és a kíséretért; Barbinak köszönöm Bellát; Zolinak pedig, hogy tudott nélkülözni! :)