Amikor az embernek elakad a lélegzete...

Nem szoktam évet összegezni, mert általában a nagy dolgok év közben történnek és szerintem nem féltétlenül kell mindig kötnünk magunkat a naptári évekhez, de most azért belegondolva, hogy mi minden történt velem ebben az évben, azt hiszem, nem árt egy kis vázlatos évösszegzés. Ha valaki 365 nappal ezelőtt odajön hozzám és azt mondja, hogy ez mind meg fog történni, tuti kiröhögöm. És basszus, megtörtént! Na nézzük: 

Januárban új hírek: Péccsel gondok vannak, de van másik út. Március végén műtét, amire több, mint 2 évet vártam, megtörténik. Utána fájdalmak, egy hét félkómás állapot, utána végtelen nyugalom. Pihenés, türelem. Hirtelen csodák: egyenesen tudok ülni, egyenesen tudok állni, újra tudok jobb kézzel írni és nem utolsó sorban segédeszköz nélkül is megy a járás. Április közepén nagy visszatérés. A főiskolán is nagy az öröm. Köszönet mindenkinek a türelemért és a pozitív energiákért! Sikeres 4. félév, nagyon jó jegyekkel. Nyáron búcsú "Ágnesasszonytól", de kedvességét és precizitását nem felejtem el soha. Biciklizés kipróbálása. És megy! Nyáron városi biciklistává válás, újabb angol tanfolyam. Abszolút konstruktív jellegű nyár. Júliusban újabb nagy találkozás Auth Csillával, mely olyannyira nagy, hogy szinte barátokká lettünk. SVT terápia kipróbálva. Rövid, forró nyár. Sok fagyi!!! Nyelvvizsgán 0,5 híján megint meghúznak, nem baj, ott úgyis majdnem mindenkit meghúznak, majd meglátjuk, februárban hogy fog menni egy másik nyelvvizsgaközpontban. Szeptember. 5. félév kezdete. Basszus, öregszem! De állítólag szépülök! :D Hétfőnként gyakorlat a Neurológiai Klinikán - legalább otthonossá vált a terep - a többi napokon suli. Elég katyvasz egy félév. Sok a furcsaság, nőnek az elvárások. Magdi komoly feladat elé állít minket: társadalmi akció szervezése kis csoportokban. Szeptembertől decemberig kőkemény munka, november 17-én "Egy csepp mennyország" Jótékonysági Est. Kiss Gina egy tündér, ahogy Szabó Réka is, hiába, madarat tolláról :) Igazi barátság köttetik Velük. Nagyon sok levelezés után, az esten fantasztikus hangulatot teremtettek, még az autisták zárt világát is megnyitotta Gina örömzenélése. "Koncertdecember". December 10. Délelőtt kurzuskonferencia, ahol fény gyúlik a szememben: bárki bármit mond, mégsem olyan szörnyűek "ezek a mai fiatalok" sőt, egy kis összefogással csodákra vagyunk képesek. 3. díj a Paradise csoporté, yeah! Isteni volt a gyümölcstorta. Este Chameleon Jazz Band az IH-ban, vendég Kozma Orsi, aki élőben is pont olyan gyönyörű, mint a képernyőn, és akivel végre tudtam beszélgetni, és elmondhattam Neki, hogy mit jelent számomra a Holnap. Mondhatni: újabb "nagy találkozás" történt. December 15. Petruska Andris koncert a Jazz Kocsmában, utána kerekasztal beszélgetés. December 17. Az első csók. Kb. 6 évet vártam rá, de megérte, mert minden részlet - a helyszín, az érzés, stb. - pont olyan volt, ahogyan azt megálmodtam. December 27. Hajdu Kára Quartet koncert, vendég a tüneményes Szolnoki Peti, aki már bemutatkozás nélkül is tudja a nevem. December végén minden vizsga letudva - kivéve talán az egyik legnehezebbet - azt majd januárban. Jó munkához idő kell, na! 

Na most ezek után mit is mondjak? Ja és persze mindez úgy kerek, hogy még maradtak ki pikáns részletek. Köszönet és hála az Univerzumnak, hogy 7 év fájdalom után ilyen szépen egyengeti az utamat! Köszönöm Editnek és Barbinak, hogy továbbra is velem vannak jóban-rosszban, Ginának és Rékának a barátságot (Lesz még ennek folytatása, csak azt nem tudom, mikor!), Szandinak, Grétinek, Nórinak és Jucinak, hogy megtanultam csapatban dolgozni és azt is, hogy nem annyira nekem való. Szandinak további köszönet a gondolatokért, Grétinek a gofrisütőért! Sárikának és Krisztának az őszinte beszélgetésekért! Magdinak a kreatív lehetőségért, amit az évfolyamnak adott. Kolonics Erikának a sok színvonalas rendezvényért és a képekért , Otinak a gyerekrajzokért, Majának a sok-sok türelemért, a tanításért és a gyakorlati minősítésért, Kornélnak a "nincs elvárás, nincs csalódás" elvet és hogy mindig van miért, Piczil Mártinak, hogy minden beszélgetésünkkel több leszek, és hogy a legjobb konzulens. Dr. Erős Lórántnak és Dr. Kis Dávidnak, hogy a kezeik aranyból vannak, Dr. Klivényi Péternek és Dr. Dibó Györgynek, hogy korrektek és precízek voltak, de legjobban azt, hogy hittek bennem! Óriási köszönet, még egyszer! Ha valakit nem írtam volna, elnézést kérek, jövőre ígérem, kétszer írom! :)

És akkor most szeretném, hogy egy nagyon jópofa, ütős, egyszerű, de mégis nagyszerű dalocskával zárjuk az évet! Kéretik velem együtt énekelni a refrént! Köszike! :)