Egy magyar család kiköltözik az USA-ba, a kisgyereket beadják az oviba. Az első szülői értekezleten az óvónő mondja az anyukának:
- Vigyék el pszichológushoz a gyereket, megmagyarázhatatlan kegyetlenség, agresszivitás látszik rajta.
- Miért, miből látszott?
- Égő csigát rajzolt. - mondja az óvónő.
- Égő csigát? De hát
ez igen egyszerű. A magyar gyerekek a csigát így hívogatják ki a házukból: "Csiga-biga gyere ki, ég a házad ideki..." Talán volt más is?
- Hát, mindenféle sérült madarakat rajzol, például a múltkor egy vak madarat. - így az óvónő.
- Hm, hogyan? Ja, igen. Ön nem hallotta azt a kedves magyar mondókát, hogy "Csip, csip, csóka, vak varjúcska"?
- Na, jó. De a csonka tehén mégiscsak durva.
- Csonka tehén? Hm... Ja, igen. Egy nagyon helyes kis dalocskánk van: "Boci, boci tarka, se füle, se farka..."
- És mondja, kedves anyuka! Semmi vidám, kedves dalocskát nem énekelnek a magyar gyerekek?
- Dehogynem. Ott van például a "Süss fel nap, fényes nap, kertek alatt a ludaink..." Basszus!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése