Basszus, vége! Szinte hihetetlen, hogy máris magam mögött tudhatok egy évet a felsőoktatásban! Még most is sokkolódok! Ez az egész olyan fantasztikus! Annyit változtatott rajtam ez a nem egészen egy év, hogy az valami hihetetlen! Nem mondom, volt néha egy-egy gyenge pillanatom, amikor azt kívántam, hogy bárcsak a bölcsész karon filozofálgathatnék kényelmesen, ahelyett, hogy az egyik leggyakorlatiasabb szakon pattogok egész nap, mint a nikkelbolha, de ilyenkor csupán csak a fáradtság beszélt belőlem. Sőt, így utólag belegondolva, talán pont ez a kötelező jellegű pörgés az, ami életben tartott és ami energiát adott újabb és újabb feladatok végrehajtásához. Menni kellett és csinálni, és bár mindig nagyon elfáradtam, a végén valahogy mégis olyan jó volt. Sok olyan helyre eljutottam, ahová egyébként magamtól biztos nem lett volna lehetőségem. Nem mellesleg még a tananyag is jó! Gimi után igazi felüdülés végre olyan tantárgyakat tanulni, amiket szeretek, és amiket a mindennapi életben is alkalmazni tudok. Jó sok szemináriumi óránk van, éjjel-nappal referálunk :) Érdekes ez, mert valaki egy éjszaka meg tudja csinálni a referátumait (mondjuk azon szerintem meg is látszódik), én meg minimum egy hetet szenvedek vele, mire minden kis apró részlet olyan nem lesz, amilyennek eltervezem. Na nézzük, hogy ebben a tanévben milyen témákból referáltam:
I. félév
- Módosult tudatállapotok (általános és személyiséglélektan)
- Egoista öngyilkosság (általános szociológia I.)
- Telekom Adományvonal + Bliss Alapítvány (szoc. munka alapismeretek)
II. félév
- Marijuana 2. rész - drogszabályozás Hollandiában, orvosi marijuana (drogprevenció)
- Nonverbális kommunikáció (szociálpszichológia I.)
- Játék, mint a fejlődés elengedhetetlen feltétele (fejlődéslélektan - életkorok pszichológiája)
- Az LMBT emberek társadalmi kirekesztettsége Mo-n (általános szociológia II.)
És most akkor jöjjön a (számomra nélkülözhetetlen) köszönetnyilvánítás, mert bizony segítség nélkül soha az életben nem sikerült volna végigcsinálnom ezt a tanévet.
Köszönöm:
Az univerzumnak a dalokat, a gondolatokat és az érzéseket, amelyek megtaláltak és átformáltak. Ancsinak, hogy felrakhattam a közösen készített szociológia referátumunkat. Molnár Haroldnénak, hogy ráébresztett a "humán agyamra" és hogy rákényszerített, hogyan kell keményen tanulni. Nagyon sokat profitáltam ebből a főiskolán! A szocmókuskáknak a kedves gesztusokat, a törődést, a segítséget. Az "ötöskéknek" azt a sok kedves pillanatot, amit együtt átéltünk. Nagyon aranyosak vagytok és köszönöm, hogy toleráljátok a hülyeségeimet! "Gabi macinak" és Ivettnek, hogy a szárnyaik alá vettek, hogy együtt igazi csapattá váltunk, és hogy megcsináltuk a "Birodalom-hadműveletet". Dúró Aninak a nekem ajándékozott fantasztikus gondolatokat. Sárikának, hogy ilyen szívvel-lélekkel végzi a munkáját, hogy mindig számíthatok rá, és hogy kaptam tőle egy nagy adag "pozitív diszkriminációt". Tanáraimnak a biztatást, az érdeklődést, a diszkréciót. Sokat jelent!
Barbinak, hogy még mindig bírja velem, pedig szerintem már én sem bírnám magammal.(Nélküled ez az egész nem ment volna, és kérlek ne légy kishitű önmagaddal! Ja és Uraboku forever! Köszi az élményt!) Edit! Neked annyi mindent kellene megköszönjek, hogy mire bepötyögném, felrobbanna a laptopom. Ebből a megállapításból kifolyólag maradjunk annyiban, hogy: Köszönöm a megköszönhetetlent.
Bízom benne, hogy a folytatás is hasonlóképpen sikeres lesz! Én nyáron sem nyugszom, új projektbe vágok, de erről majd csak inkább akkor írnék, ha eljön az ideje. Puszi mindenkinek,
andriska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése