Andriska és A Tesó Kódex

Úgy vélem, semmi újat nem árulok el azzal a kőkemény ténnyel, hogy könyvekre illetve filmekre nem igazán költök. Miért? Mert megszállott zenerajongó vagyok, melyből adódóan könyvek és dévédék helyett inkább cédéket falok. Mégpedig eredeti cédéket. Mert a cédék illatos, lélekkel rendelkező, endorfinnal átitatott, varázslatos lények, akikről még annyi, de annyi csodás megállapítást tehetnék, de ezt inkább meghagyom egy másik alkalomra. Miért? Mert ez a bejegyzés most egy könyvről szól. Egy nem akármilyen könyvről kérem, hanem egyfajta különleges életfilozófiáról: A Tesó Kódexról.

Mindannyian valamilyen belső viselkedési szabályzat szerint éljük életünket. Vannak, akik ezt erkölcsnek nevezik. Mások vallásnak. De azok a Tesók, akik nem ötölnek-hatolnak, hanem behatolnak, úgy hívják: a Tesó Kódex. Ami a történelem folyamán eddig csupán egy szájhagyomány útján terjedő, elnyelvelt elvrendszer volt, most először írott formában is a világ Tesóinak kezébe kerülhet. Sőt, a világtörténelemben először magyarul, hogy a magyarok is megtudhassák, mitől dagad a sok pannon halma, és megismerhessék a Tesó-trikolort: a piros lámpás fehérnép mindig zöld utat ad! E szabatos szabályrendszer betartásával bárkiből igazi Tesóbálvány válhat.

Ritkán adódik úgy, hogy egy sorozatot annyira a szívembe zárok, mint az Így jártam anyátokkal-t vagy a Dokik-at, ezért természetesnek éreztem megvenni a könyvecskét, melynek „értelmi szerzője” az Így jártam anyátokkal-ból jól ismert és hatalmas népszerűségnek örvendő Barney Stinson.

Mindezek után tisztelettel jelentem, hogy sikeresen kiolvastam A Tesó Kódex című könyvet! Szép is volt, jó is volt, sőt még olcsó is volt, szóval ajánlom mindenkinek, aki egy kis könnyedségre vágyik. Most pedig a szívemhez legközelebb álló cikkelyeket szeretném megosztani veletek, melyekkel természetesen jómagam is egy az egyben egyetértek. És most még csak nem is viccelek, úgyhogy tessék komolyan venni!