Elmesélem

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én néha bizony járok úgy, hogy egyetlen nap lefolyása alatt történik velem annyi hülyeség, negatívum, pozitívum, meg mindenféle egyéb impulzus, hogy az egy hétre elosztva is bőven elég lenne. Biztos vagyok benne, hogy valamennyiünk életében vannak olyan periódusok, melyeket az unalom szürke fellege borít, mely után, mint derült égből villámcsapás szakad a nyakunkba az egész világ.

Ma reggel el kellett mennem vérvételre – a muszáj bizony nagy úr – pedig ki nem állhatom amikor a véremet szívják. Általában genyózni szoktam a nővérkékkel, amikor a véremet csapolják - főleg üres hassal! - de most először kivételt tettem. A nővérke ugyanis amikor meglátta a karom befele fordított oldalát, elkiáltotta magát:

- Istenem, de gyönyörű vénák!

- Micsoda?!

(Kérdezek vissza értetlenkedve, mivel véleményem szerint a véna egy teljes mértékben aszexuális testrész.)

- Komolyan mondom! Én még életemben nem láttam ilyen szép, egészséges vénákat! Ez minden vérvevő álma!

Bevallom, jobban örültem volna , ha a helyes kis pofikámat dicséri meg, de nem haraxom. Sőt! Ilyen bókot aztán tényleg nem mindennap kap az ember!

Lefele menet a romos ,,esztéká” liftjében egy nagy betűkkel kinyomtatott idézetre lettem figyelmes. Még a liftből kifele menet is visszanéztem, mert nem akartam hinni a szemeimnek. Van ugyanis egy himnuszom, Sárközi Anita énekesnő énekli, a dal címe Van másik út és ennek a bizonyos dalnak a refrénje volt olvasható a liftben:

,, Mindig van másik út, ha lépsz –

ha valahol elveszel és újrakezdenéd.

Mindig van másik út, csak lépj!

Mindegy, hova érkezel, ott vár egy új esély.”

Nagyon örülök, hogy az egészségügyi dolgozók is hallgatnak Anitát :) Nagy örömöm után benyomtam két túrósbatyut és rohantunk egy másik helyszínre, az alváslaborba. Október közepén lesz ugyanis egy izgi vizsgálatom, de erről majd máskor. Megbeszéltük a dolgokat a nagyon jófej doktor nénivel, slattyogok kifele, hát basszuskulcs kik következtek utánam soron ?! Ts Dani és az anyukája. Na mondom ilyen nincs, ez már tényleg komédiába illő! De aranyosak voltak, megkérdezték hogy vagyok, én erre udvariasan válaszoltam a jól bevált klasszikusommal: ,,Köszönöm, még élek.” Azután mindenki ment a saját dolgára, bár én még a helyzet groteszk mivoltára való tekintettel vihogtam egy andriskásat a rendelő ajtaja előtt, anyám szerint be is hallatszódott XD. Gyorsan hazarohantunk, ettem egy hatalmas fürt kecskecsőcsű szőlőt, átvedlettem egy másik trendi ruciba, aztán rohanás a fősulira, még van két órám – filozófia és kulturális antropológia – melyeken nem árt ha ott vagyok…

Nagyon örültem, hogy ott lehettem, mert ez a filozófia óra nagyot ütött. Megtudtam, hogy mi tette lehetővé azt, hogy a kereszténység világvallássá válhasson, hogy miért keletkezett ez a nagy különbség az európai és az ázsiai orvoslás között, hogy miért felesleges félni a haláltól, ja és megbarátkoztam a sztoikus szemlélettel. Miután minden véget ért, a fősuli lépcsőjén még feltárcsáztam Barbucit. Szegénykék a jövő héten ,,pisivizsgálatot” csinálnak élettan gyakorlaton. Tiszta szerencse, hogy nem védőnő szakra járok XD.

Mikor hazaértem, az asztalomon várt a tegnap megrendelt hiperszuper cédé és hát ilyenkor természetesen ez a nap - sőt a hét! - fénypontja, hiszen most már cédélejátszóról hallgathatom/üvöltözhetem, hogy: ,, Ördög kérlek, hogy amíg élek, hozz még sok-sok szerelemévet…”

Anita - Van másik út