Nosztalgiázzunk! - Postakocsi Csárda

Amikor valakit felvesznek a főiskolára, akkor (jó esetben) egy kisregény terjedelmének megfelelő mennyiségű papirost hoz neki a jó öreg postás bácsi… Ezen irományok fele égbekiáltóan fontos információt tartalmaz, a másik fele pedig diákhiteles cucc, amely – nem tudom ki hogy van vele – de nálunk rögvest a kukában landolt. A fontos információkat tartalmazó papírokat is további két csoportra oszthatjuk. Tudni illik vannak a nagggyon fontos, illetve a kevésbé fontos információt tartalmazó nyomtatványok. Ez utóbbi csoportba tartozik az a papír, melyen ebédet lehet igényelni a hirhedt ,,0.” oktatási hétre.

Az étterem neve, ahonnan az egyetem rendeli az ebédet: Postakocsi Csárda. Mikor ezt megláttam, totál XD lettem. Erről a helyről ugyanis van egy nagyon jópofa sztorim még 1999-ből.

Ezen történet megértéséhez két dolgot kell tudni. Az egyik, hogy megboldogult nagyapám akkoriban a kisteleki rendőrkapitányság vezetője volt. Rémesen komolyan vette a munkáját, melyet szakmai téren el is ismertek rendesen. Mint minden embernek, neki is megvolt a maga bogara (na jó, neki több is volt…), de a lényeg, hogy véleménye szerint a különböző alvilági szervezetek részbeni felszámolásához a prostitúció kiiktatásán keresztül vezet az út.

A másik dolog pedig, hogy nagyapám és kollégái ugyanazon helyre jártak ebédelni, ahova egy kisteleki orvos és annak néhány haverja. Ennek tudható aztán be néhány kurta-furcsa barátság megszületése, többek között az is, mely a doktor bácsi és nagyapám között köttetett. Így esett meg aztán, hogy mikor a ,,szadista hajlamú doktor bácsi” és felesége a ,,kék-zöld asszonyka” elköltözött Nagytőkére, hivatalosak lettünk hozzájuk látogatóba. Az utazás napján abban maradtak az ősök, hogy elég lesz majd csak délutánra megérkezni, ebédelni meg majd útközben megállunk valahol.

Nagyjából delet ütött az óra, mikor megálltunk a Postakocsi Csárdánál, amely nagyszüleim fénykorában még nagyon menő hely volt, de a 90-es évek végére rendesen lezüllött, jelenlegi állapotáról meg inkább ne is beszéljünk. Szép, napos idő volt, úgyhogy kiültünk a kerthelységbe, ahonnan HD minőségben lehetett rálátni az M5-ös útra.

Éppen csak hogy leadtuk a rendelésünk, mikor nagyapám kiszúrt egy út szélén álldogáló *pillangót. Innentől kezdve mi is kigúvadt szemekkel figyeltük az eseményeket, bár engem akkoriban főleg az izgatott, hogy mikor hozzák már a kajámat…

Jött egy ,,nagy fekete autó” , melyből kiszállt egy hapsi, aki üdítőt és szendvicset hozott a pillangónak, majd villámgyorsan eliszkolt. Eközben nagyapám már nagyban telefonált a kisteleki rendőrségnek, hogy azonnal jöjjenek, mert ,,kapás van”. Míg ő tűkön ülve várta, hogy mikor jönnek már a kollégák, mi mamával már rendesen burkoltuk is befele az ebédünket, s közben tágra nyílt pupillákkal néztük, hogy egy kamion felveszi a pillangót, majd fénysebességgel elhúzza a csíkot. Pár perccel később mire kiértek a rendőr bácsik, addigra pillangó kisasszonynak már csak hűlt helye maradt, nagyapámnak pedig kihűlt ebédje …

*pillangó=prostituált