Az ékszerelmére!

Ismét itt a szép tavasz, ismét itt a kárhozat. Míg az emberek mézillatú virágként virulnak, addig én egy leselejtezett élőhalott alakját felöltve próbálok minél kisebb feltűnéssel haldokolni, több-kevesebb sikerrel. Ilyenkor még a jópofa vidám popzene se húz ki a depiből, kizárólag valami keményebb, ütősebb rákkenroll. Meg is rendeltem septibe a Nemjuci lemezét a neten, tudván, hogy ilyen válságos időkben csak egy jó kis csajos, zúzós, angol nyelvű lemez rázhat gatyába. De most kivételesen nem a Musiclandtől vásároltam, hanem a Popshoptól, pedig a musiclandes hapsi állítom, hogy két kilométeres körzetből is azonnal felismerné leghűségesebb vásárlójukat, akinek köszönhetően még nem ment csődbe az üzlet. Amíg viszont nem kapom kézbe ama varázslatos hanghordozót, addig beérem egy kis Quimbyvel, Specko Jednoval, Budapest Bárral, meg Magashegyi undergrounddal.

Online ,,shopáson" kívül természetesen mást is csinálok ám! Például bibliát tépkedek laponként, meg hasonlók... Az úgy volt, hogy jó pár hete berontott pár kálvinista köcsög (csak azért használom ezt a csúnya szót, mert olyan szépen alliterál) a tudás csarnokába és a Gedeon Társaság nevében kicsinyke, kék színű bibliákat osztogattak ingyenesen. Most meg két haldoklás közepette megtaláltam és gondoltam szerzek magamnak egy kis örömöt azzal, hogy felgyújtom. De olyan selejtes minőségű volt, hogy még meggyulladni se nagyon akart, mindössze egy kis sötét tónusfokozódást figyelhettem meg a lapok legalján. Mit volt mit tenni, jó katolikus gyerek módjára elkezdtem tépkedni...

Mindezek mellett még ott van néhány tényező , ami az ember életében jó esetben csak egyszer fordul elő. Ott van az a rohadt külsőséges ballagás, melynek semmi értelmét nem látom, de lehet, hogy csak egyszerűen debil vagyok a dologhoz. Először is miért ballagás? Ennyi erővel lehetne sántikálás, kocogás vagy gyaloglás is... Meg ott az a sok szerencsétlen virág, amelyeknek csak azért oltják ki az életét, hogy pár nyomi diák összeroskadjon a csokrok mázsás terhe alatt. Még abban sem vagyok biztos, hogy megjelenek a saját ballagásomon. Attól tartok, ha valami égi csoda folytán, mégis megjelennék, elég flegmán viselkednék ahhoz, hogy hazazavarjanak... Az én elvem ugyanis az, hogy a teljesítményt kell megünnepelni és nem a tradíciókat. De az is lehet, hogy pusztán váteszebb vagyok a sokévi átlagnál...

Egy valamire való érettségi például teljesítmény! Te jó ég! Erről jut eszembe, meg kéne írnom az etika érettségim egy részét is! Az őssejtterápia erkölcsi dilemmáiról fog szólni. Akit esetleg érdekel a téma, annak üzenném, hogy tavasz végén, nyár elején megpróbálom közzétenni itt a blogban. De inkább nem ígérgetek, mert félek, azonnal hazugságba keverednék ismerve magamat ...