Mostanság

Nagyon furcsa érzések szaladgálnak a lelkemben. Félelmetes, hogy mindjárt érettségi és ezzel lőttek a gimis éveimnek, melyet olyan keményen végigküzdöttem. Úgy érzem most magam, mint egy boldog hulla, amit akárhogy is nézünk; túlontúl groteszk.

Szomorúan tapasztalom, hogy a csillagszemű, ambíciókkal teli, barátságos kis osztály, ami voltunk, mennyire megváltozott az ellentétes irányba. Mindenki fáradt, mindenki lejjebb vitte az elvárásait magával szemben, nem is említvén azt a feszültséget és gyűlöletet, ami egyes órákon ott cikázik a levegőben. A jelenlegi szlogen: ,,ezt a pár hónapot már féllábbal is kibírjuk".

Én úgy látom, hogy sokan már most teljesen feladták az álmaikat és rendesen félresiklottak. Na most, hogy melyik volt előbb: a feladás vagy a félresiklás, azt nem tudom. De azt igen, hogy ez a kettő kölcsönösen hat egymásra. Ijesztő ez, főleg ilyen fiatal korban.

Sokakat az rémiszt, hogy most kell megalapozni a jövőnket. Ez pedig jogos. Ha most rossz döntést hozunk, az elkísérhet minket akár életünk végéig. De szerencsére, csak elkísérhet. Akkor ha gyengék vagyunk és föladjuk. De az élet nem egy folyamatosan lefelé zuhanó folyamat, hanem épp ellenkezőleg! Minél idősebbek leszünk, annál többet tapasztalunk és annál inkább megismerjük önmagunkat. Az egyik legnagyobb veszélyforrás a tudatlanság mellett, ha nem ismerjük önmagunkat, illetve ha mások személyiségét szeretnénk magunkra vetíteni.

Múltkorában az egyik ,,kezelőorvosom" azt mondta (ha nem is teljesen szó szerint), hogy magamhoz képest túl jól vagyok. És milyen igaz! Elvileg otthon kéne rángatóznom és görcsölnöm egész nap az ágyban. Ehelyett érettségire készülök, továbbtanulni szándékozok, stb... Viszont a hullámhegyeket és hullámvölgyeket nem tudom megszokni. Szeretnék magamhoz képest mindig a legjobban lenni. Néha viszont hiába lennék toppon, ha olyan fáradt vagyok, mint egy agyonvert múmia.

Annyi minden ötletem lenne, amibe olyan szívesen belefektetném a kreativitásomat... Kár, hogy ezt most a saját magammal történő harcba kell fektessem...

Na de ,,százszor száz" szónak is egy a vége: ,,túl jól vagyok"!