2010. január 26.

Depresszió és problémamegoldás


Az alábbi idézetek lelkes kommentelők klaviatúrájából származik. Semmi manír, egyszerű mondatok egyszerű emberektől. Megdöbbentő milyen normálisak néha az emberek. Amennyiben megszeretném jelölni a témát, talán az alábbi címeket adnám: Depresszió és problémamegoldás avagy Van-e kiút a gödörből? esetleg Ha ott jársz lenn...

,,Olyan fáradtnak tűnik az ember...mintha az élet keresésében elfáradva arra várna, hogy az Élet találjon véletlenül őrá...”

,,Szerintem ebből az a tanulság, hogy minden ember küzd önmagával és így lesz egyre jobb és több. Aki meg ezt nem teszi az nem lesz sem jobb, sem több. Ő toporogni fog....egy helyben.
S ha ezt tudomásul vesszük, akkor tegyük el az önkínzó módszereinket jó mélyre és kezdjünk örülni annak, hogy HALADUNK, mindegy milyen tempóban, DE elindultunk!!!! és erre merjünk büszkének lenni..."

,,Igen, teljesen igazad van. Hiába mondják, hogy az elégedetlenség meg a pesszimizmus rossz tulajdonság. De ha megnézzük, akkor az emberiséget nem azok viszik előre, akik folyton boldogok, elégedettek, és soha nem törekednek többre, jobbra. Néha bizony rossz passzban is kell lenni ahhoz, hogy jobban értékeljünk mindent. A bukásainkból is tanulunk és csak többek leszünk tőle. "

,, A kezdő lépés egy döntés. Az, hogy a problémából átlépek a megoldásba. Tehát amikor már nem arról van szó, hogy milyen szar van, meg minden, meg sajnálom magam, meg hogy milyen tehetetlen helyzetbe vagyok és egyszerűen nem látok ki a gödörből. A másik döntés, ha elkezdem csinálni amit kell. Ebben az esetben pedig bátran lehet segítséget kérni."

(forrás: www.youtube.com)

2010. január 22.

Mostanság


Nagyon furcsa érzések szaladgálnak a lelkemben. Félelmetes, hogy mindjárt érettségi és ezzel lőttek a gimis éveimnek, melyet olyan keményen végigküzdöttem. Úgy érzem most magam, mint egy boldog hulla, amit akárhogy is nézünk; túlontúl groteszk.
Szomorúan tapasztalom, hogy a csillagszemű, ambíciókkal teli, barátságos kis osztály, ami voltunk, mennyire megváltozott az ellentétes irányba. Mindenki fáradt, mindenki lejjebb vitte az elvárásait magával szemben, nem is említvén azt a feszültséget és gyűlöletet, ami egyes órákon ott cikázik a levegőben. A jelenlegi szlogen: ,,ezt a pár hónapot már féllábbal is kibírjuk".

Én úgy látom, hogy sokan már most teljesen feladták az álmaikat és rendesen félresiklottak. Na most, hogy melyik volt előbb: a feladás vagy a félresiklás, azt nem tudom. De azt igen, hogy ez a kettő kölcsönösen hat egymásra. Ijesztő ez, főleg ilyen fiatal korban.
Sokakat az rémiszt, hogy most kell megalapozni a jövőnket. Ez pedig jogos. Ha most rossz döntést hozunk, az elkísérhet minket akár életünk végéig. De szerencsére, csak elkísérhet. Akkor ha gyengék vagyunk és föladjuk. De az élet nem egy folyamatosan lefelé zuhanó folyamat, hanem épp ellenkezőleg! Minél idősebbek leszünk, annál többet tapasztalunk és annál inkább megismerjük önmagunkat. Az egyik legnagyobb veszélyforrás a tudatlanság mellett, ha nem ismerjük önmagunkat, illetve ha mások személyiségét szeretnénk magunkra vetíteni.

Múltkorában az egyik ,,kezelőorvosom" azt mondta (ha nem is teljesen szó szerint), hogy magamhoz képest túl jól vagyok. És milyen igaz! Elvileg otthon kéne rángatóznom és görcsölnöm egész nap az ágyban. Ehelyett érettségire készülök, továbbtanulni szándékozok, stb... Viszont a hullámhegyeket és hullámvölgyeket nem tudom megszokni. Szeretnék magamhoz képest mindig a legjobban lenni. Néha viszont hiába lennék toppon, ha olyan fáradt vagyok, mint egy agyonvert múmia.
Annyi minden ötletem lenne, amibe olyan szívesen belefektetném a kreativitásomat... Kár, hogy ezt most a saját magammal történő harcba kell fektessem...
Na de ,,százszor száz" szónak is egy a vége: ,,túl jól vagyok"!

2010. január 9.

A négy ellentmondás


1. Az ember egészsége és boldog élete érdekében száműzte az éhezést, ugyanakkor betegre eszi magát.

2. Az ember egészsége és boldogsága érdekében száműzte a fáradságos fizikai munkát, ugyanakkor betegre üli, heverészi és autózza magát.

3. Az ember egészsége, biztonsága és boldogsága érdekében városokat, lakótelepeket épít; gépkocsit, nyaralót vásárol, ugyanakkor az elidegenedő lakótelep, a dübörgő gépek, az örökös időhiány, az egyéni és társadalmi érvényesülés hajszájában betegre idegesíti magát.

4. Az ember egészsége és hosszú élete érdekében okkal, ok nélkül döbbenetes mennyiségű gyógyszert fogyaszt, gyümölcsöt permetez, detergenseket használ, miközben dohányozva és mind több italt fogyasztva betegre mérgezi magát.

(részlet Bágyoni Attila - A szenvedélyek rabságában című könyvéből)