De azt megcsinálni, hogy a saját életünk minden egyes lépését tudatosan megtervezzük, azt, hogy árbóc módjára mindig állva tudjunk maradni bármi érjen is, azt hogy önzetlenül tudjunk segíteni társainknak, azt, hogy lássuk a miérteket vagy azt, hogy igazából megtaláljuk és megismerjük önmagunkat, arra nagyon kevesen képesek.
Hallgathatnám az éppen ,,trendi" tüctüc zenét, befesthetném korom feketére a hajamat, lövethetnék fülbevalót, olvashatnék vámpíros könyveket, de könyörgöm, az nem én lennék!
Miért akarunk mégis mások lenni, mint amik vagyunk ? Erre talán az a válasz, hogy ,, a sorból való kiállás kétélű fegyver". Régóta tudom, hogy mindig könnyebb a már jól betaposott utat bejárni, mint megtalálni a számunkra szimpatikus ösvényt. Miért? Mert könnyebb másokat lemásolni, mint magunkat megtalálni.
Általános iskolás koromban szinte minden gagyi szakkörre jártam, sőt még diákönkormányzatos is voltam egy ideig, pedig hogy azt, mennyire ki nem állhattam! Semmit nem szerettem szívből, kivéve az énekkart! Hogy az milyen szuper volt a Kamenszky Dórával! Imádtam az énekkart, az énekkaros fellépéseket pedig különösen! Ez bőven elég lett volna számomra, mégis mint mondtam rengeteg egyéb dologra jártam, csak azért, hogy megfeleljek másoknak....
De ma már nem akarok megfelelni másoknak! Kizárólag az érdekel, hogy saját magamnak megfeleljek. De ha valaki olyan maximalista, mint én, annak ez nagyon nehéz...
2 megjegyzés:
Nnnaaa, ezt vártam már, valami eredetit:)
Ez a megfelelés dolog mindig bennünk lesz. Régen is, most is, felnőttként is meg lesz. Csak meg kell tanulni kezelni. Mert egyre inkább fullasztóvá válik, ha csak másokat figyelsz és nem önmagad. Nagyon, de nagyon tudom miért írom..
Az életben nagyon sok felesleges dolog van, amiért küzdünk és meg akarjuk magyarázni, mintha az hiba lenne. Aztán később valaki jön és azt mondja, hülye vagy, minek mentél oda magyarázkodni, nem mindegy már? Ne törődj vele! Magaddal törődj egyszer végre..
Megjegyzés küldése