Miután szóba került a matuzsálemi kor, eszembe jutott pár érdekes sztori. 2004-ben két 100 éves nénit is ünnepelhetett Üllés falva. Ezek valóban nagyon ritka alkalmak, így a család köszöntése mellett a hivatal is kedveskedett a néniknek egy kis ajándékkal, meg egy (tényleg nagyon kicsi) műsorral. Ki volt adva, hogy egy diáknak verset kell mondania. Aztán hogy a tantestületnek miért éppen rám esett a választása, arról fogalmam sincs. Rettegett Olga néne kiadta a verset. Várnai Zseni : Nagymama. ,, Mint a termő, gazdag ág, olyanok a nagyanyák..." Mára már csak erre az egy sorra emlékszem... Három leányzó pedig elénekelte Halász Judit Boldog születésnapot című dalát. Szerintem viszont nekem kellett volna énekelni és nekik verset mondani. De hiába... Engem sose hagytak kibontakozni... Így maradtam felfedezetlen tehetség....
Na, szóval az első számú 100 éves néni januárban ünnepelte születésnapját. Nagyon rozoga állapotban volt szegény. Vastag fekete kardigánt és fekete fejkendőt viselt. Közben rettegett Olga néne kilökött a díszes publikum elé. Én meg rákezdtem : ,,Mint a termő, gazdag ág, olyanok a nagyanyák"... A néni viszont végig hörgött és magában beszélt, mialatt én neki szavaltam... Azt hiszem elég furcsa arcot vághattam...
A második számú néni sokkal jobban tartotta magát. Ő február szülöttje volt. Haja fel volt kontyolva és békésen üldögélt egy karosszékben, miközben én rendíthetetlenül szavaltam, hogy ,,Mint a termő, gazdag ág, olyanok a nagyanyák..." Neki sokkal nagyobb élvezet volt szavalni! És miután lecsengett a műsorunk a néni (30-as éveit taposó) unokája kihívott a konyhába és azt mondta csillogó szemekkel, hogy gyönyörűen mondtam a verset, majd megvendégelt egy kis rostos meggylével és süteménnyel.
Az önkormányzat pedig egy-egy tábla (először boci, másodjára tibi) csokival jutalmazta erőfeszítéseimet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése