Drága Csillám a kezdetektől fogva mondogatta nekem, hogy ő fel nem fogja, hogy mi a jó a Facebook-ban. Én pedig soroltam neki, hogy rég nem látott ismerősöket újra látni, tájékozódni kulturális téren, stb. Nem sikerült meggyőznöm. De nem is baj. Az a "baj", hogy rájövök, szinte mindig Csillának van igaza... Meg Barbinak... meg Sárikának... inkább nem is sorolom tovább. Minden esetre engem már zavar a közösségi portál. Hanyatlik, ez tény. Ahogy participatív média órán is tanultuk: a fiatalok lakatlan virtuális szigetekre költöznek, és ha az egyiket belakják, tovább költöznek egy másikra. Míg a mostani 40-50 éves emberek vígan eljátszadoznak a fészbukon, ami nem baj, hiszen mi is ezt tettük, csak mi úgy 3 évvel ezelőtt. Ilyen ez... Ha egyszer lesz időm, csinálok magamnak egy weblapszerű blogot, ami nem az Andriska Blog, hanem amin rólam találnak meg pár sort az emberek, akik kíváncsiak rám. Bár ahhoz még le kellene valamit tenni az asztalra, nagyon úgy érzem :)
Barbinak panaszkodtam, hogy már minden messenger-es pittyegéstől szívbaj jön rám. A válasz: "De miért csipog a telefonod? Azt le lehet kapcsolni! Kapcsoljad le! Egyszer volt nekem bekapcsolva pár napra. Olyan ideg összeroppanást kaptam tőle, hogy még mindig nyögöm." És valóban... :)
Az Andriska Blog volt-van-lesz, mert olyan szépen nyomon követi az életem, hogy szeretném meghagyni mindenképp. Viszont a blogom, akármilyen hányatott sorsú is, az én gyermekem, és nem szeretném kitenni inzultusnak. A reklám az reklám, értem én. Sokakhoz így jut el, értem én. De én nem szeretnék stresszes lenni. Barbi tanácsára a messenger idegesítő csipogását és villódzását kikapcsoltam a "nagy(on)okos telefonom". Mások életére - már - nem vagyok kíváncsi. Kivéve a számomra fontos embereket, de őket úgyis követem tűzön-vízen, és rájuk szánok időt, és megtalálom őket. Minden más pedig csak nyűg. Én legalábbis most így érzem. Én SZABADON SZERETNÉK ÉLNI. De ha minden percben pittyeg a teló, és egyesek még azt is elvárják, hogy azonnal válaszolj - amit én "azért is nem" szoktam tenni - elveszik az egyén szabadsága. Közkinccsé tesszük az adataink, a gondolataink.... mindenünk. Biztos, hogy jól van ez így? Költői kérdés.
Jönnek majd az új alkalmazások, az új felületek, értem én. Ott se leszek nagyon aktív, ezt előre megígérem :-) Az információkhoz - koncertidőpontok, aktualitások, állások - viszont egyelőre valahogy hozzá kell jutni. Ennyi az oka annak, hogy nem törlöm magam. Köszönöm a követéseket! Az Andriska Blog fészbuk oldala viszont bezárja kapuit. Az Andriska Blog természetesen nem. Aki kíváncsi rám, az két hetente úgyis feljön ide :-) Köszönöm a megértést! Minél kevesebb plusz terhet kívánok mindenkinek! Ne hagyjátok, hogy befaljon titeket a cybertér! (Se más egyéb az Életben...)
