Na kérem. Ki emlékszik arra közületek, hogy amikor befeküdtök kórházba - mondjuk egy nagyobb beavatkozásra - akkor mik azok a kérdések, amelyeket mind az ápoló, mind az orvos feltesz nektek az első napon? Igen, azok!!! "Cigaretta? Alkohol? Kávé?" Na és ilyenkor az ember elgondolkozik, hogy hát a szomorú valóságot mégis hogyan csomagolja valamelyest szofisztikált külsőbe :D Mivel a nővérkét (innen is puszillak, Zsuzsi!) ismertem, így neki nem kellett sokat mondjak. Hm... engem amúgy nagyon szeretnek a nővérek. Biztos a helyes kis pofikámért, meg a hülye morbid humorom miatt, ami az ápolóknál a túlélés alapja. Gondoljatok csak bele, szegényeknek azért a kevés pénzükért mennyi kellemetlen szituációt kell elviselniük... És ezeket tényleg csak igazi fekete humorral lehet. Meg persze egy-egy cukipofa beteggel, aki megnevetteti őket. Ajánlom mindenkinek, higgyétek el, amilyen nehéz a beteg oldalon lenni, majdnem olyan nehéz a nővérpult mögött...
No de vissza a kínos kérdésekhez. Jött a hűvös-kedves és nagyon korrekt (és ez a legfontosabb!) sebészem. Kezében a hírhedt kérdéssor!!!
- Cigarettázik?
- Én magamban: Fujj, dehogyis! Még csak az kéne! Elüszkösödne tőle kezem-lábam! Gyönyörű vénáim eltorzulnának, és az arcom is összeaszódna! Meg a fütyim is összemenne tőle! Nem, dehogy!!! Báááár... őszintén szólva néhány jelenetben nagyon szexi tud lenni a cigaretta... és még mindig jobban el tudom viselni, mintha valaki pörköltet zabálna mellettem... de nem, nem, én nem.
- Én hangosan: Jaj, nem. Nem.
- Alkoholt fogyaszt?
- Én magamban: Na, ez ravasz kérdés! Vajon mit akar hallani a doki bá'? Hm... Mert hát ugye a piszok nagy igazság az az, hogy néha rám jön az "egyedül fogok meghalni 20 macskával" életérzés, és akkor szoktam venni a sarki italboltban egy vodkát, meg hozzá Sió narancslevet (csak azt szeretem), és nézek valami romantikus filmet vagy animét, és közben ropog a sós chips a fogom alatt, potyognak a könnyeim (na jó, konkrétan bömbölök :D ) és aztán megiszom a "varázsszert" és bealszom tőle. Hihi. És hát attól függ, milyen periódusom van éppen... meg hát most itt volt ugye a Bortér (ahol szívem kuglófjának egyik mazsolája, a tündéri és iszonyat tehetséges Micheller Myrtill lépett fel az első napon a Swinguistique nevű formációjával) és hát vettem egy üveg "Érdekházasságot". Igen, ez a neve, ez kérem egy nagyon finom édes bor, és pusztán azért vettem, hogyha majd hazaérek, akkor a műtét utáni héten ha megiszom, akkor töltődjön föl a testem antioxidánsokkal. Hmm... persze, ha ezt most elmondom, a végén behúzza, hogy alkoholista vagyok...
- Én hangosan: Oh, nagyon ritkán... Úgy... havi egyszer.
- Kávét iszik?
- Én magamban: Hát, mióta ráálltam a vegán életmódra, és felfedeztem a növényi tejek varázslatos világát, azóta egyre többet. Tudja, nagyon nehezek ám ezek a reggelek, de hát ez már csak korral jár... Szóval jó kis mandulatejes, zabtejes, rizstejes kávéval kezdeni a napot, egy-két kocka barnacukorral ízesítve, hát az isteni. Úristen! Én koffeinfüggő vagyok! Basszus!!! És erre miért csak most jöttem rá?! Biztos ezt akarja hallani. Nem, ezt csak nem árulhatom el! A végén még kockázatosnak ítéli a műtétet!
- Én hangosan: Néha... amikor nagyon zombi vagyok... (Az persze mellékes, hogy a vasárnap reggel kivételével szinte mindig zombi vagyok...)
No hát ez így esett meg velem... de vajon aki egy felessel kezdi a napot, és napi 3 kávét iszik, és elszív 2 doboz cigit, az mit válaszol ezekre a kérdésekre? Ugye-ugye? ... :-)
Zene nélkül most sem hagyok senkit, jöjjön az a dal, aminek a szövegét éppen aktuálisan tanulom. Ez Caro Emarald világslágere, a That man, de Myrtill előadásában sokkal energikusabb, és Myrtill hangszíne is szerintem szebb, és 2:36-nál amikor elkezd kommunikálni a vokállal, hát az egyszerűen zseniális! És ezt a Bortér közönsége is alátámaszthatja, hiszen ott is cd minőségben énekelt, és rendesen megmozgatta a népet, konkrétan táncra perdült körülöttünk mindenki :-)
