Sziasztok!
Kicsit megint eltűntem, de ugye annak mindig oka van. Igazából sosem tudom eldönteni, hogy személyes élményeket, sztorikat, vagy inkább konstruktív dolgokat vessek a blog hasábjaira. Mindenkinek másra van igénye, ugye. De most akkor jöjjön mindkettőből egy kis szeletke :-)
Ennyit még úgy érzem, sosem változtam két hónap alatt. Megtalált két módszer, az egyik az Alexander-technika, amely tulajdonképpen egyfajta testtudatosság megtanulása, a másik pedig a coaching, amely pedig egyfajta életútvezetési módszer, ahol a kliens pozitív tulajdonságainak felszínre emelésével és konkrét célkitűzésekkel dolgozik. Mindkettőnek van egyfajta életfilozófiája, és most, hogy ez a kettő összeért bennem, tényleg úgy érzem, hogy szétbírnám nyitni az óceánt is . Persze, azért emberből vagyok, egyszer fent, egyszer lent, de ugye a magasság megéléséhez tudni kell azt is, hogy milyen a mélyben lenni. Csak ugye nem szabad ott ragadni. Ezekről a módszerekről a Linkek menüpont alatt találtok bővebb információkat, szerintem érdemes rájuk vetni egy pillantást, mert egyrészt nem árt tudni, hogy melyik mit jelent, másrészt pedig szerintem vagyok olyan hiteles ember, hogy amiket tanácsolni merek másoknak, az nem hülyeség :-)
Végre jól érzem magam a bőrömben, pedig nincs különösebb okom rá, de azt hiszem, boldog vagyok. Megpróbálok mindent és mindenkit elfogadni úgy, ahogy van, és ezáltal tényleg csak önmagamra és a saját fejlődésemre fókuszálni és ha másokról van szó, akkor is meglátni azt, hogyha valaki számomra kvázi elfogadhatatlan dolgot tesz, akkor azt okkal tette, aminek én nem tudhatom a hátterét. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy mostantól képes vagyok a saját értékrendemtől teljesen eltérő emberekkel barátkozni, de sokkal energiatakarékosabb dolog, ha nem oldal irányba tekintgetünk az élet útján, hanem inkább előre.
A szakdolim elkészült, már csak át kell konvertáljam pdf formátumba, meg kell csináljam a borítót, ki kell írnom cd-re, és ennyi. Naggggyon boldog vagyok, mert egy nagyon úttörő, életigenlő, konstruktív anyagot hoztunk létre, mely reményeim szerint a későbbi tanulmányaim során is majd komoly szereppel bír, és amire tudok építkezni, hivatkozni. A többes szám oka a konzulensem, akinek szintén szíve csücske volt a témám, és nagyon tetszett neki a téma iránt tanúsított alázatom, és a szorgalmam. Rengeteget segített nekem, örök hálám Neki! Fontos kiemelni, hogy nekem itt nem az volt a cél, mint sokaknál, hogy " na akkor muszájból írjunk egy szakdolit", hanem tényleg magamat adhattam végig, és egy olyan témát boncolgathattam, ami belőlem jött. Minden sorban, gondolatban, kérdésben benne van a szívem-lelkem, és remélem, ha majd a blogra is felkerül a következő hónapban, akkor majd aki elolvassa, elgondolkozik azon, hogy mire is képes a zene ereje. Csodákra, ezt előre elárulhatom ;) Sokkal, de sokkal többre, mint ahogy azt gondolnánk! Még az én fantáziámat is felülmúlta, ami higgyétek el, nem kis dolog! Egyedül a dolgozat címének kiválasztásakor volt egy icipici vitának nem nevezhető beszélgetésünk a konzulensemmel, de én nyertem, és Cserháti Zsuzsa emlékére és a munkássága előtt tisztelegve végül is a kedvenc Cserháti dalom címe lett a szakdolgozatom címe is, mert "Zene kell". De nagyon. Hát ilyen egyszerű :-)
