Hívjuk elő!

Horsea

Mostanában úgy tűnik, olyan helyekre járkálok, melyeken 10 éve nem voltam. Ilyen volt Balatonalmádi is, de ilyen volt vonattal (!) Budapestre menni, most pedig ilyen a sportuszoda. Mikor Üllésen laktunk, nyaranta Mórahalomra mentünk úszni, aztán meg a szegedi évek alatt az algyői Borbála fürdőbe szoktunk át, mert ott nem kell sokat menni. Na de most - így 3 év után... - megtudtam, hogy a sportusziban az esti úszás (21:00-tól 23:00-ig) ingyenes az egyetemistáknak. Faja! :-D Gondoltam, használjuk ki, amíg lehet. Bár meg kell szokjam, az nem egy algyői medence, mert vagy ötször hosszabb és alig kapok levegőt, mire a végére érek, na de majd belejövök. Úgyis mindig mondogatom, hogy 30 éves koromra leszek a legszebb, a végén még tényleg úgy lesz! :-) 

Tegnap este a medence végéhez érvén azon gondolkoztam, hogy "Mégis mit csinálok? Normális vagyok? Más ilyenkor otthon nézi a tévét. Miért csinálom? Miért küzdök állandóan?" Aztán belegondoltam, hogy talán azért, mert ennyi jár nekem a múltból. Ez most furcsán hangzik, mindjárt kifejtem. 10 éve, mikor Szegeden jártam általánosba, jártam úszni a sulival, heti két alkalommal. Tök buli volt, mert egy kis mikrobusz vitt minket a sulitól az usziba, meg hazafele is. Emlékszem, egy tök jó fej srác vitt minket, nagyon szeretett vezetni, és mindenkit házhoz szállított úszás után, holott nem lett volna kötelessége. Ja és természetesen emlékszem a nagy vitákra, amiket a mikrobuszon lenyomtunk (és most mindenki vegyen nagy levegőt!) a Pokemonokról :-D Igen, akkor robbant be, és szerintem az nagyon jó volt benne, hogy az egy olyan láz volt, ami összekovácsolta az akkori gyerekeket. Mindenki nézte, mindenki szerette, mindenkinek volt kedvence, és mindenkinek volt valaki olyan, akit nagyon nem szeretett. És ez így volt szép és jó, és a kisbuszban mi is csak mondtuk a magunkét. Volt, aki Ponytát istenítette, volt, aki Jigglypuff-ot, volt, aki Rattata-t. (Emlékszem, nekem akkoriban Horsea volt a kedvencem, de aztán mindig változott az ízlésem.) Egyszer valaki lehülyézte Jigglypuff-ot és azonnal kettészakadt a társaság: jobbra, aki bírta Jigglypuff-ot, balra, aki nem. Milyen hülyék voltunk, Istenem! :-D Na és ez, és ehhez hasonló emlékek jutottak eszembe, ahogy néztem fel az égre, ami olyan felhős volt, hogy egy darab csillag sem látszott rajta. És akkor arra gondoltam, hogy "Oké, nincsenek véletlenek, most akkor  jöjjenek vissza ezek a 10 évvel ezelőtti dolgok és kezdjük újra. Vagy folytassuk onnan, ahol abbahagytuk? Nézőpont kérdése :-)

Jogsiprojekt, szakdolizás, esti úszás. Csupa izgalom a nyaram, ugye? :-D Lehetne rosszabb is. Nem olyan fényes a helyzet, de valahogy mégis minden így van jól. És most még a kedvem is jó, különösebb ok nélkül. Talán most (végre) valami jó jön? Vagy csak illúzió? Na majd kiderül...

Na és akkor jöjjön, honnan a bejegyzés címe! (Mindenki izgatottan várja, kitaláltam? :-D ) Annyi azért ehhez hozzá tartozik, hogy Wolf Kati munkásságát mindig is nagyra tartottam, bár az nekem speciel nem tetszett, hogy egy tapasztalt énekesnőnek egy tehetségkutatóban kell magát megmutatni, de ilyen világot élünk, oké, elfogadom. Aztán a C-vitaminos reklám is kételyeket ébresztett bennem... De a hangját nagyon szeretem, és a dalait is, de eddig nem igazán volt olyan dal, ami különösen megfogott volna (eddig leginkább az "Az, aki voltam" c. dala volt ilyen), de most a legújabb dala, a "Hívjuk elő!" annyira jó, és annyira belém nyilalt, hogy azt mondom, minden meg van bocsájtva, éljen Wolf Kati! Nálam ez a dal az idei nyár nagy slágere! Szerintem iszonyat jó, és ráadásul teljesen összhangban van a dal tartalma a mostani bejegyzésemmel, nemde? :-)

Még mindig szép nyarat és nem feladni! Amíg én bírom, Nektek is muszáj!

Andris

    

Krisnások(k)

Vicces sztori jön, rég volt már ilyen, úgyhogy lehet örülni! Na de előtte azért némi előzmény: gyerekkorom legszebb vakációit Balatonalmádiban töltöttem, nagyon szerettem azt a helyet, meg magát az északi partot is, tele van pozitív rezgésekkel. Balatonfüred és Balatonalmádi különösen kedvesek a szívemnek. Ginust meghívták egy klipforgatásra egy dalhoz, amit Ő írt a "Hogyan legyek jó nő?" közösség részére, de a klipben elsősorban Takács Nóráé lesz a főszerep, de reméljük, a Ginás, éneklős snittek sem lettek hiába felvéve :-) Erről ennyit, most mesélhetnék sötét titkokat, de az andriska blog ugyebár nem egy bulvármagazin, úgyhogy azokat nem vetem papírra. (Esetleg privátban, ha rám ír valaki. :P ) Lényeg, hogy a klipet az egyik balatoni JóNő Táborban forgatták, Balatonalmádi egyik strandján. És ide kísértem el természetesen Ginát, hiszen egyrészt  már 11 éve (!) nem jártam Balatonalmádiban és nagyon rám fért, másrészt mindig jól jöhet az ember egy klipforgatáson, harmadrészt dedikáltattam Grétikének Takács Nóra könyvét, amit az augusztusi Bridget Jones partin megkap. (Gréti, ugye nem olvasod a blogom? Eddig se tetted, szóval most se tedd, mert így nem lesz ám meglepetés! :-D) Az egyik jelenetben be is álltam énekelni a csajok mellé, na majd meglátjuk mi lesz, remélem, nem leszek benne. Vagy ha igen, nem valami előnytelen pózban :-D Klipforgatás lement, Ginával rohantunk kajálni, fagyizni, balcsizni (másnap kiderült, hogy napszúrást kaptunk...). A klipforgatásról az általam készített tetemes mennyiségű fotó mellett mindössze egy tarka-barka művirágfüzér maradt meg nekünk, aminek tiszta hawai feelingje van. Készülünk hazafele, épp állunk a balatonalmádi Penny Market parkolójában - nyakunkban a "csodás" művirágkoszorúval - és várjuk a "nagy fekete autót", azaz apámat, miközben odajön hozzánk egy srác és megkérdi:

- Sziasztok! De jó, ti is krisnások vagytok?

Elröhögtük magunkat, mondjuk, hogy nem, mi pusztán élvezzük hawai feelinget. A srác tovább folytatja:

- Na, az tök jó. Csak azért hittem, mert ők szoktak ilyen virágokkal a nyakukban járkálni. Én amúgy nem akarlak titeket megtéríteni, nyugodjatok meg, csak szeretnék ajánlani nektek egy könyvet.

Elővesz a táskájából egy picsányi kis könyvecskét, amely által szerinte totál megvilágosodhatunk, meg hasonlók. Még meg is vettük volna talán, mert tényleg viszonylag jófej volt a srác, nem nyomult, nem erőszakoskodott. Aztán mondja, hogy 3000 Ft az ára. Na, nekünk se kellett több, megint elröhögtük magunkat, hogy az a kis valami 3000 Ft-ba kerül, ráadásul alig volt nálunk pénz, szerintem meg se tudtuk volna venni, esetleg ha összedobjuk minden vagyonunk, plusz hozzádobjuk a művirágkoszorúnkat, akkor talán-talán. Szóval, elhajtottuk a fenébe a srácot. Úgyhogy így jártunk, mi már nem fogunk üdvözülni... Még szerencse, hogy az nem egy könyvön múlik :-)

Nyári tervek vannak továbbra, nincs pihenő, nincs megállás. Sőt! Most kapok igazából energiára, rengeteg dolgot kell még elintézzek. Persze szokás szerint nem merek róluk beszélni, majd csak utólag. (Mint ahogy a klipről sem merek egyebet elárulni, mert leveszik a fejemet a végén :-D )

További tartalmas, szép nyarat mindenkinek!

Gina & Andris on the beach