Intraperszonális kommunikáció

- Bennem van a hiba, vagy csak simán mindenki hülye?

- Nyugi, egyértelmű, hogy a többiek a hülyék.

- De akkor miért érzem magam úgy, mint valami szomorú fűz, amibe belecsapott a villám?

- Azért, mert hülye vagy. Te még eleve nem lehetsz fa, csak hajtás. De nyugi, jó irányba bontogatod a leveleidet. Ahhoz még idő kell, hogy facsemete legyél, ahogy ahhoz is, hogy a faiskolában megleld a társaidat.

- Remélem így lesz.
- Így lesz, csak ne legyél türelmetlen! Azzal csak magad alatt vágod a fát.
- Tudom, csak... olyan nehéz.
- Tudom, hogy nehéz, de ahhoz, hogy épségben túl éld, ez a járható út. Nézz körül, máris mennyivel előrébb vagy, mint a legtöbb általános és középiskolai osztálytársad! És félre ne értsd, hisz az élet nem egy verseny, de amint láthatod, a többség nagyon rossz úton jár.
- Igazad van.
- És ne arra gondolj, ami nem történt meg, mert azok a dolgok nyomós okkal nem történtek meg! Viszont mennyi ember szeretetét elnyerted anélkül, hogy azt tudatosan ki akartad volna harcolni! És ők veled voltak, vannak és lesznek.
- Igen, de... annyi minden történt, és közben annyi minden nem.
- De ami megtörtént, az mind jókor, jó helyen, jó időben. Emlékezz csak és nevess! Valld be, utólag azért sok minden vicces!
- Valóban...ez kétségtelen. Hihetetlen mennyit változtam! De...
- Nincs "de"! Eljön majd a te "angyalod", aki majd viharosan éjszakán is hív, hogy hazatalálj! Addig viszont tedd a dolgod, ahogy eddig is!
- ... úgy legyen.