Ha most nem szólna a háttérben Tunyogi Orsi Ha lemegy a nap című dalocskája, hát akkor borzalmasan ki lennék borulva. De miközben erőteljesen üvöltözöm, hogy: ,,Jött egy felhő, mi leszállt közénk, s mi felszálltunk rá oly könnyedén. Égő vágy vad táncot jár...", így valami csodával határos módon csökkent a szervezetemben uralkodó magasfeszültség szintje. Most már csak ,,simán" ki vagyok borulva.
Idegösszeroppanásom tárgya jelenleg - minden személyes szarság mellett - az emberek határtalan hülyesége. A körülettem sürgő-forgó emberkék ugyanis oly sötétek, hogy világít a szájukban a negró. Az iskolára pedig különösen igaz ez a körmönfont analízis. Mintha egy nagy pók beosont volna az éj leple alatt a tanulás fellegvárába és megszőtte volna ,,a korruptság, a kétszínűség és a kilátástalanság hálóját".
Általánosságként megállapítható, hogy nem igazán szoktam rohangálni a folyosókon. Ebből következik az a különleges képességem, hogy észrevenni vélem ezeket a szinte láthatatlannak tűnő hálókat és képes vagyok kitérni az útjukból. Szóval ha valaki esetleg azt látná, hogy lassan, megfontolva rónám a folyosókat, annak semmi köze sincs ahhoz a tényszerű megállapításhoz, hogy majd befosok minden egyes lépésnél, csupán arról van szó, hogy nem hagyom magam behálózni. Én lehetnék HÁLÓMAN. Bár ha a háló szót melléknévi igenévnek tekintjük, akkor egy kicsit perverz a dolog, de mivel andriska is perverz, hát üsse kavics! A szuperhősök amúgy is fontos funkciót töltenek be az életemben. Na jó, valójában nem, de két dolgot azért megtanultam tőlük:
1. Teli a világ gonosz emberekkel, így néha nem árt valami különleges tulajdonság.
2. Ha jó tested, szűk cuccokat is hordhatsz.
Visszatérve a behálózatlanságomra, komoly árat fizetek ám érte. Mégpedig azt, hogy a gondolkodásom megmarad normálisnak. Pedig néha már nagyon vágyok egy tükörsima felszínű agyféltekére, amin hideg esetén akár korcsolyázhatnának is a neuronjaim.
De azért most tényleg, minden iróniát félretéve: Ekkora probléma ha valaki őszinte?!
Persze csinálhatnám azt amit néhányan. Ez pedig a következő modulokat tartalmazza:
Legyél tündéri minden tanárral, deákkal, baráttal, anyáddal-apáddal, igabával, stb., de a hátuk mögött szidjad őket, mint szódás a lovát és hord le őket a sárga földig!
Úgy tűnik, hogy itt ezeknek a torzlelkületű emböröknek terem a babér és nem az olyan őszinte, szókimondó szépségeknek, mint én. Következtetés: Megszívtam, mint torkos borz.Mély filozofálásom után pedig visszatérek a realitások talajára és tovább sikongatom, hogy: ,,Gyerünk Orsi, nyomjad neki!" Pedig mindössze egy banánturmixot ittam....
