,,Auccsilla"

Mikor elolvastam Auth Csilla új lemezének belső lemezborítóját, valahogy úgy éreztem örülne egy lelkesítő levélnek. A megújult honlapján fellelhető az e-mail címe. Így megtudtam neki írni, hogy mit gondolok a munkásságáról, a jelenlegi magyar zenei életről és hogy léteznek még olyan emberek a Földön, akik nem nézik azokat a gusztustalan, esti műsorként levetített ún. vendégvárós, főzőcskézős showkat. Nem vártam választ, pusztán azt szerettem volna, hogy olvassa el. Csilla aranyos volt, két hét múlva visszaírt:

,, andrás,

nagyon kedves tőled, hogy írtál, jó tudni, hogy az ilyen fiatal generáció is nyitott még a zenénkre és értékeli, hogy van, aki kitart az elvei mellett.

kívánom, hogy minél több olyan cd jelenjen meg, amiben örömöd leled!

persze élen a következő authcsillával...:)

szeretettel,

csilla "

Mondjon bárki bármit, akkor is a legjobb énekesnő. Közvetlensége, szerénysége, kitartása példamutató. Neki van mire büszkének lennie. Ehelyett hülye, idétlen libákat mutogatnak a tévék, akik még semmit nem mutattak fel az életükben, legfeljebb a szilikonos mellüket. Miért? Miért? Miért? Miért? Miért?

Már annyit írtam Auth Csilláról, hogy remélem felkeltettem az érdeklődést iránta. Nem rég volt az M1-en a 6 órai teában, ahol elénekelte új lemezéről a Ha szeretnél ma még című varázslatos dalt. Egy rövidke interjút is készített vele a Szulák Andi, tekerjétek a 49:20 percre az alábbi videót, ha esetleg érdekelne.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/12/15/19/6_orai_tea_2009_december_15_.aspx

A dzsentrikről

Barbival éppen történelem tesztre készültünk az egyik szünetben . Gondoltam letesztelem, hogy mégis mennyit tanult:
- Te, Barbi! Kik is azok a dzsentrik? Teljesen kiment a fejemből...
- Na, figyelj ide Andris! Nem kell itt aggodalmaskodni, majd én elmagyarázom. Szóval, voltak a dzsentrik, akik nem tudták modernizálni a gazdaságukat. Vagyis, ezek a dzsentrik irigykedve kukucskáltak át a szomszédba, ahol már traktorral szántották a földet, míg ők még mindig a csoroszlyás nehézekét húzták maguk után. Na, így már érted?
(nevetés)
- Igen.... most már minden világos...

Barbi négyest kapott, én ötöst :)

A megfelelésről

Rengeteg hibába beleestem, nem tagadom. Ezek közül az egyik az volt, amikor mindenkinek meg akartam felelni. Ez amellett, hogy lehetetlen, még fölösleges is. Kit érdekel, hogy mások mit gondolnak? Persze, hogy könnyebb mások életébe belekontárkodni, mint a sajátunkat építgetni. Arra mindenki képes.
De azt megcsinálni, hogy a saját életünk minden egyes lépését tudatosan megtervezzük, azt, hogy árbóc módjára mindig állva tudjunk maradni bármi érjen is, azt hogy önzetlenül tudjunk segíteni társainknak, azt, hogy lássuk a miérteket vagy azt, hogy igazából megtaláljuk és megismerjük önmagunkat, arra nagyon kevesen képesek.

Hallgathatnám az éppen ,,trendi" tüctüc zenét, befesthetném korom feketére a hajamat, lövethetnék fülbevalót, olvashatnék vámpíros könyveket, de könyörgöm, az nem én lennék!
Miért akarunk mégis mások lenni, mint amik vagyunk ? Erre talán az a válasz, hogy ,, a sorból való kiállás kétélű fegyver". Régóta tudom, hogy mindig könnyebb a már jól betaposott utat bejárni, mint megtalálni a számunkra szimpatikus ösvényt. Miért? Mert könnyebb másokat lemásolni, mint magunkat megtalálni.

Általános iskolás koromban szinte minden gagyi szakkörre jártam, sőt még diákönkormányzatos is voltam egy ideig, pedig hogy azt, mennyire ki nem állhattam! Semmit nem szerettem szívből, kivéve az énekkart! Hogy az milyen szuper volt a Kamenszky Dórával! Imádtam az énekkart, az énekkaros fellépéseket pedig különösen! Ez bőven elég lett volna számomra, mégis mint mondtam rengeteg egyéb dologra jártam, csak azért, hogy megfeleljek másoknak....

De ma már nem akarok megfelelni másoknak! Kizárólag az érdekel, hogy saját magamnak megfeleljek. De ha valaki olyan maximalista, mint én, annak ez nagyon nehéz...