,,Nézem a gyönyörű, barna szemeket, és próbálom azokból kiolvasni a magyarázatot, hogy aki ilyen jó, miért nem akkora sztár, amekkorának valójában lennie kellene. Aztán feldereng bennem egy tehetséges fiatal színész mondata: "én nem sztár akarok lenni, hanem jó művész". A (média)sztár fogalma mára értéktelenné vált, s én egyre jobban érezni vélem az antisztár Auth Csilla érthető, rokonszenves belső mozgatóit.
- Mondja, miért kell egy népszerű popénekesnek tánciskolát nyitnia túlsúlyos fiatalok részére?!
- Elmondom két élményemet. Egyszer vásárláskor egy szemmel láthatólag túlsúlyos gyerek előttem vett valami számítógépes játék-CDt, és én láttam lelki szemeim előtt, ahogy egyre jobban kirekesztődik a grundfocikból és kortársai szórakozásából, s elmagányosodva, számítógép előtt nő fel. A másik egy film egy középiskolás lányról, akit a túlsúlyossága miatt nem vettek be a pompom-csapatba, ám ő erős akarattal lefogyva fél év alatt beküzdötte magát a többiek közé. A túlsúlyos fiatal önbizalomvesztett, rosszul érzi magát a közegében. Azért bérelek a kerületben termet, és működtetem az egyensúlycentrumot a túlsúlyos, tizennégy-tizennyolc évesek részére, hogy saját közegükben, kis csoportokban, tánctanárral segítsek nekik fogyni, vagy ami még fontosabb: szembenézve önmagukkal megtalálni a helyüket. De arra is gondolok: nem biztos, hogy mindig énekelhetek. Én nem akarok megélhetési énekes lenni, és akkor is színpadon lenni, ha már nincsen rám igény. Több lábon kell állnom! Egyszer egy kollégám tett is erre valami rossz megjegyzést, mire visszaválaszoltam neki: ha gazdag akarnék lenni, mulatós lemezeket készítenék.
- Miért jobb egy tornateremben, gépeken szenvedve, pénzért leadni azokat a kilóinkat, amelyektől kirándulásokkal, egészséges környezetben szinte ingyen is megszabadulhatnánk?
- Edzeni nem ugyanaz, mint kirándulni. A kirándulás általában nem a testmozgásért, erősödésért, fogyásért történik. Ráadásul én már az osztálykirándulásokat is utáltam; félek a kullancsoktól, bogaraktól, nem szeretem, hogy az erdő hidegebb, hát fel kell öltözni, aztán megizzadsz, de nem tudsz nekivetkőzni, így tovább izzadsz. Az nekem nem cél, hogy odafentről szétnézzek. Én építészet párti vagyok, a városban bármennyit tudok sétálni. Heti három- négyszer eljárok az Apor Vilmos térre, edzőterembe, és így érzem jól magam a bőrömben.
- Milyen kislány volt? Öntörvényű? Szorgalmas?
- Jó kislány. Kilenc éven át szorgalmasan tanultam zongorázni. Az Arany János iskolába jártam, majd az ELTE-re, és szereztem egy angoltanári diplomát. Csak úgy, "szerelemből" tanultam portugálul is, mert elbűvölt egy Joana nevű brazil énekesnő. A németet évek óta tanulom, de sosem fogok a végére jutni. A szüleim nem kényeztettek el, hozzájuk nagyon ragaszkodom, bár már nem velük élek, a közös vasárnapi ebéd ma is elmaradhatatlan. Tágabb értelemben bőséges a rokonság, de nincs olasz típusú együttélés. Azért a régi, együtt éneklős-muzsikálós délutánok hiányoznak.
- Auth Ede és Balázs Boglárka otthonában biztos állandóan szólt a zene.
- George Bensontól Steve Wonderen át az Abbáig jobbnál jobb zenék vettek körül. Volt, hogy apukám a zongorához ült, és mindenki fújta az "éjjel az omnibusz tetején"-t. Én nem gyereklemezeken nőttem fel, hanem ezeken. Talán ezért is éreztem már tizenévesen, hogy szeretnék énekelni, de erről sokáig nem beszéltem, mert nem akartam, hogy sajnáljanak, ha nem sikerülne.
- Magában is megvolt a kislányok exhibicionizmusa, hogy szeretik illegetni és produkálni magukat?
- Nem! Még az iskolai szavalásokba is majd' belehaltam. Az éneklésen kívül félek bármi más műfajjal közönség elé állni. De azt imádom, s ha csak rajtam múlna, még nyolcvanévesen is megtenném. Nekem azért kell színpadra mennem, hogy énekelhessek, de nem azért énekelek, hogy színpadon lehessek.
- Manapság, a "kész" sztárocskák világában nem megszokott, ahogy ön vokalistából lett profi szólóénekesnő, bejárva egyfajta szamárlétrát, és mind a mai napig vállal háttérénekesi munkákat. Nem zavarja ez?
- Egyáltalán nem. Az 1990-es évek elején, Toldy Mária növendékeként, jó lehetőséget kapva kezdtem el vokálozni Gergely Róbert lemezén. A vokál-ének fontos "hangszer", ezt a műfajt tanítani és értékelni kellene. Ma, amikor akár hangonként is össze lehet rakni valakit a stúdióban, a szólistának nem elsődleges, hogy jó énekes legyen, csak hogy jól hangot tudjon találni a közönséggel. Nem minden jó énekes egyben jó vokalista, itt többet kell tudni. Sok lemezen és koncerten közreműködtem, és ma is megyek, ha hívnak.
- Leginkább céges rendezvényeken, falunapokon, sörsátrakban lép fel, pedig ahogyan ön énekel, a legnagyobb nemzetközi színpadokon volna a helye...
- Szeretem ezeket a fellépéseket, mert közeli a kapcsolat a közönséggel. Az emberek várják az általuk kedvelt slágert, örülnek, ha közösen énekelhetjük el. A sportaréna koncertjein még a legnagyob nevekkel sem lehet mindig telt házat produkálni; az embereknek már nincs annyi pénzük. Egy sör mellett is meg lehet őket fogni.
- Ön feldolgozásokkal kezdte, s csak később jutott el a saját számokhoz.- -
- Azt előre eldönteni, hogy miből lesz sláger, szinte lehetetlen. A bevált nagy számok kicsit átdolgozva mindig népszerűek, mert a régebbi és az újabb korosztály egyaránt elfogadja, illetve igényli, ha felújított köntösben kapja. Az emberek egyszerűen ezt várják, az új számokra kevésbé kíváncsiak. Ezért van, hogy a kiadó előre kiemel a lemezről egykét dalt, és azt sulykolja bele a köztudatba, függetlenül attól, hogy hány szám van még a CD-n. Majd, aki megveszi, meghallgatja! A Mától én vigyázok rád című saját kedvencemről jó visszajelzések érkeztek a lemezvásárlóktól, de szinte sehol sem hallani, mert nem játsszák. Ma már nincs, ami egy régi Beatles- vagy Rolling Stones-lemez esetében, hogy hat-nyolc nagy nóta ismert a korongról. Egy-két szám ad el egy egész lemezt. Ez van, ezt kell tudomásul venni, nem léphetek ki a körülményekből!
- Ön mégis kilép, mert nem nyilatkozik a magánéletéről, nincs jelen a bulvársajtóban, a kötelező partikon, és nem menedzselteti magát...
- A magánélet szóban benne van, hogy nem tartozik a közre. A bulvársajtó nem érdeke--l, ők is leszoktak rólam, mert nem adok nekik témát. Saját menedzserem nincs, mert nem szeretnék másnak mutatkozni, mint amilyen vagyok, márpedig sokszor ez volna az ára. Ettől függetlenül elégedett vagyok, mert vannak meghívásaim, érzem, hogy szeret a közönség, de hogy a negyedik lemezem mikor fog megjelenni, még magam sem tudom. "
Muzsay András
