Addig jó amíg az ember kisgyerek. Persze ezt akkor még ugye nem tudja. Akkoriban még én is tudtam örülni olyan kis dolgoknak, mint a farsang. Bár nekem minden farsang óriási lelki törést okozott, hiszen sosem nyertem.(Pedig mindig mertem.)
Gonosz, csúnya zsűri! Minden évben a legtöbbet hoztam ki magamból, DE NEKTEK EZ SEM VOLT ELÉG! VERJEN KI TITEKET A VÁNDORRAGYA!
1. osztályos koromban Hófehérke voltam. Parókával a fejemen, almával a kezemben rohangáltam... Aztán mégse nyertem.
2. osztályban szellem voltam. Olyan hosszú volt a jelmez, hogy több méter anyagot húztam magam után. (mint menyasszony a fátylát)... Aztán mégse nyertem.
3.-ban Zorrónak öltöztem. Még táncoltam is! A Dí néni tanította mindenkinek a koreográfiát és mivel ,,ügyesek voltunk",( pedig nem) mindenki kapott egy szelet Balatont! Aztán mégse nyertem.
4. osztályban Pikachu voltam! (Aki nem tudja, ki az a Pikachu, az ne kerüljön többet a szemem elé!) Na azt nagyon élveztem! Aztán mégse nyertem.
Az üllési farsangok (5, 6, 7, {8} ) olyan trotyik és megalázottak és megbundázottak voltak, hogy azokról említést se teszek!
Akinek a farsang szintén darabokra törte a gyermekkorát, az jelentkezzen és összehaverkodunk! Addig is minden jót!